Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Dél-Afrika borai
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


Dél-Afrika a Borfesztivál vendége

Idén Dél-Afrika volt a vendég, amely eddig vak folt volt nemzetközi borászati ismereteinkben. Az elmúlt hónapokban azonban belefutottam egy Chenin Blanc nevű, francia származású fajtába, ami Steen néven gyakorlatilag dél-afrikai fajtává vált az elmúlt évszázadok alatt. Izgalmas karaktere miatt egyre több információ jutott el hozzám Dél-Afrika borairól, így kifejezetten örültem a hírnek.

 



Dél-Afrikában a borászkodás az 1650-es évekig, a Holland Kelet-Indiai Társaságig nyúlik vissza. Az ismert történelmi háttér azonban nem kedvezett sem a korszerű technológiák elterjedésének, sem a nemzetközi exportnak, így a világ az utóbbi évtizedig nem sokat tudott az ottani lehetőségekről. Egy tv műsorban hallottam, hogy a belső piaci meg viszonylag kicsi, a borfogyasztási szokások kialakulatlanok, és a minőség iránti elkötelezettség a legtöbb helyen még gyerekcipőben jár.

 

 

Pedig Dél-Afrika Western Cape régióban található borvidékeinek geológiai és természeti adottságai kedvezőek, sőt egyes vélemények szerint kedvezőbbek, mint a világpiacon hatalmas volumenben jelen lévő Ausztrália, vagy Kalifornia átlagos részei. Ők azt mondják magukról, hogy boraik az „újvilág gyümölcs ízeit képviselik az óvilág eleganciájával”. Ennek háttere is a klímában keresendő. Ugyanis mediterrán jellegű „hűvös, csapadékos teleket meleg, száraz nyarak követik, amely ideális a szőlőtermesztésre. Nagyon fontos, hogy az Atlanti- és Indiai-óceán felől érkező tengeri fuvallatok lehűtik az ültetvényeket a nyári délutánokon, így lassítva az érési folyamatot és fokozva az ízeket.” Hasonló hatást és különleges mikroklímát találhatunk, a kiváló talaj adottságú Table Mountain (Tábla-hegy) oldalaiban telepített szőlőkben is. (további információk: http://www.borkulturakht.hu/rendezvenyek/cikk.php?id=74&c=165&l=1&a=165 )

 

 

A Borfesztiválra több számomra teljesen ismeretlen kiállító jött el a Követség szervezésében. Egy borász házaspárral beszélgetve kiderült, hogy teljesen elszámították magukat. Ők úgy vélték, hogy ez - egy bajor sörfesztiválhoz hasonlóan - laza iszogatásról szól. Ráadásul meleg nyár vége van, így nagy mennyiségű, és laza fehér „fröccsborral” érkeztek. Ezzel szemben rengetek konkrét céllal érkező, elmélyülten kóstolgató és jegyzetelő borértővel találkoztak, akik többnyire az autentikus helyi fajták és házasítások iránt érdeklődtek. Így történhetett, hogy miközben több felejthető Sauvignon Blanc-t és Chardonnay-t kóstolhattunk, addig a bennünket érdeklő Chenin-ből (ejtsd: senin) mindössze egy fajta, a világon számottevő érdeklődést kiváltó vörös Pinotage-ból (ejtsd: pinotázs) pedig mindössze 2 tétel volt kóstolható. Abból is csak napi 2 palack volt, mi péntek este már a szombati üveget bontattuk ki J

Még szerencse, hogy kiállított az IFDT nevű hazai importőr is, akinél végül a legszebb tételeket ihattuk. Végül is szerencsére, mert legalább kapható folyamatosan.

 

Nézzük a fajtákat.

 

A Chenin blanc (Pineau de Loire, Steen) származását tekintve fehér, francia származású szőlőfajta, amelyet elsősorban a Loire mentén, Anjou és Touraine vidékén termesztenek. Az ó-világ termőhelyein az utóbbi évtizedekben (ha nem századokban) azonban a nemzetközi fajták háttérbe szorították. Vannak persze ékkövek a fajta termelői között, akik azonban egy szűk, de fanatikus réteg igényeit szolgálják ki. Közéjük tartozik az itthon is ismert Nicolas Joly, a Savenniéres (Loire völgy) borászatból, aki a biodinamikus borászat apostolaként egyre több termelő és fogyasztó elismerését vívta ki. Hogy messzebb ne menjünk, Lőrincz György az Ő tanácsai alapján fordul egyre inkább a biodinamika felé.

 

A fajta tömegtermelésben egyértelműen Dél-Afrikából ismert, többek között Steen néven, de elterjedt Ausztráliában és Kaliforniában is. Magyarországon ez idáig a Hilltop telepített belőle és 2004-es évjárata kóstolható.

 

Borának minősége az egyszerű asztali boroktól, az évtizedes potenciálú hatalmas szárazakon át, a Botrytis-es desszert borokig terjed. Talán ez az oka, hogy kiszorult a nemzetközi bormarketingből, olyan fajták mellől, mint a Sauvignon Blanc, vagy a Chardonnay. Viszont ez az oka annak, hogy fanatikusai akadnak a fajtának szerte a borszeretők között.

 

A bor illata rendkívül komplex, hihetetlen kombinációja a mogyorónak, méznek, virágoknak, baracknak és trópusi gyümölcsöknek. Savai általában lágyak és emiatt többnyire 1-2 éves korukban fogyasztandó bort ad. Kivételt képeznek ez alól a hűvösebb, jellemzően hegyi területek, amikor az egészséges ültetvény szürkerothadás nélkül eléri a teljes érettség állapotát. Ekkor bora mély sárga, gyakran minerális és ekkor képes megmutatni a fajta teljes komplexitását, gyakran évtizedes potenciállal. Nem véletlenül sikerül ez keveseknek, mint pl. a bevezetőben említett biodinamikus borásznak. Ezeket a borokat, feltétlen több órás dekantálásnak vessük alá.

 

Kóstolt tételek:

 

            Tukulu: Chenin Blanc 2006

             A Darling borvidéken található borászat nevét a különlegesen gazdag, afrikai talajról kapta. Fő tulajdonosa az ország vezető alkohol ipari cége a Distell, és úgy vettem ki, hogy a több fekete származású vállalkozó, valamint a farmon dolgozók valami helyi szövetkezet féléje. A Web oldal furcsa hangulatú marketingjében ez különösen hangsúlyos elem, az elmúlt évek demokratikus átalakulására való utalással. Jelenleg 300Ha-on dogoznak és több helyi és amerikai verseny érmeivel és 90 pont feletti borokkal is büszkélkedhetnek. A termőterületekről kihangsúlyozzák, hogy a hűvösebb tenger 25 km-es közelsége megakadályozza a savak elégését, így elegáns struktúrájú, savharmóniára képes fehérbort állítanak elő a fajtából is.

            A most kóstol tétel ezt igazolni látszik, nem az emlékeimben élő édeskés-trópusi gyümölcsös nyammogni való, sokkal inkább Loire menti francia testvérére emlékeztet. Acéltartályban erjedt, majd 3 hónapot töltött 40%-ban új, és régi töltésű tölgyfahordókban. Szikár, élénksavú, még érlelést kívánó tételnek tűnt, jellegében citrusfélékkel és ananásszal.

 

            Simonsig: Chenin Blanc 2007

            A borászatot az IFDT magyar importőr állította ki, és méltó módon népszerűsítették. A Simonsig, Stellenbosch borvidék vezető borászatai közé tartozik. A Franciaországból menekülő hugenotta Jacques Malan alapította a XVII. század végén. Első osztályú dűlőkkel rendelkeznek, homokkő és gránit alapú kőzeten. Rendkívül öreg, 70-140 éves Chenin Blanc tőkéik is vannak. 2005-ös évjáratáról már írtam jegyzeteimben.

            Furcsa volt, hogy már a 2007-es évjárat kóstolható, de mégiscsak januárban szüretelték J A Weboldal szerint két évesen a legjobb, de már fiatalon értékelhető. Egy rendkívül friss, intenzív gyümölcsös, könnyed lánybor, amelyet valóban jó kortyolgatni, de érettebb testvéréhez képest olyan Irsaihoz hasonló.

 

Dél-Afrikai vörösei közül leginkább a Pinotage izgatott. A fajtát 1925-ben a Dél-Afrikai Stellenbosch University professzora, A.I. Peroldt állította elő a Pinot Noir és az ugyancsak francia származású vörös szőlőfajta, a Cinsault (Cinsaut) keresztezésével. Ebben az időben ez utóbbi fajta helyi neve Hermitage volt, innen a név. A professzort az vezérelte, hogy a magas minőségű és értékű bort adó, de kényes fajtát, egy ellenálló, kevésbé igényes és jól termő fajtával keresztezze. Munkáját siker koronázta és megszületett a Dél-Afrikai Pinotage.

 

Az új fajta könnyen és jól termő, sőt kifejezetten jó cukorgyűjtő, ami a kezdeti időkben azt eredményezte, hogy nagy mennyiségű és inkább asztali minőségű bort szüreteltek belőle, néha erősen körömlakklemosós (acetaldehides) kivitelben.

 

Egyes borászok azonban fantáziát láttak benne, így hozam korlátozva, magas minőségben, kiemelkedő terroirokban és korszerű technológiákat bevetve nyúltak a fajtához, amely így képes volt megmutatni oroszlánkörmeit. Közülük is az első a Kanonkop borásza, Beyers Truter, aki 1991-ben Angliában komoly sikereket és az Év Borásza címet nyerte el. Időközben kutatók kiderítették, hogy a fajta „jellegzetes” körömlakkos illata a túl alacsony hőfokon végzett fermentációra vezethető vissza, így helyes technológiával kiküszöbölhető. A fajta az apartheid végével megindult világhódító útjára, termelőinek ma már külön szövetsége van.

 

A Pinotage-nak számtalan stílusa van a fiatal, világos és gyümölcsös karakterektől, egészen a vastag, mély, gazdag és elegáns - a helyiek szerint - akár Bordeaux-i stílusig. Rajongói a Pinot ősre emlékeztető fűszeres, gyakran animális karakterért és a hozzá társuló, gyakran Zinfandelhez hasonlított mély és intenzív gyümölcsös jegyeiért (földieper, szilva, szeder és sült banán) és nagy, koncentrált, de mégis bársonyos testéért szeretik. Jól érlelhető és meghálálja a barrique hordót is, ahonnan füstös és fűszeres karaktert kaphat. Ha azonban túlzásba viszik, könnyen kialakulhat a fajta hibájának tartott kátrányos, égetett gumira emlékeztető íz.

 

Fő termőhelye Dél-Afrika, ahol az alábbi borászatok a leghíresebb termelői: Kanonkop, Simonsig, Warwick, Clos Malverne, Aventuur, L'Avenir, Uiterwyk, Middlevlei. Megtalálható a szomszédos Zimbabweben, Új-Zélandon, és újabban Ausztráliában és Kaliforniában is.

 

Kóstolt tételek:

 

            Simonsig: Pinotage 2002

            

Az IFDT standján kóstoltuk. A pincészet alap és elsőként készített bora. Az ajánlás szerint 5 éves korában ér a csúcsára, így talán éppen időben vagyunk. A kóstoltató hölgy ezzel kezdi a sort, jelezve, hogy van még hovatovább. Illatában érett, édes bogyós gyümölcsök, fűszeresség és a palack érlelésnek megfelelően némi animalitás. Összességében nekem pinot-s karakter sejlik fel illatában. Kóstolva viszont savharmónia helyett lágy, édes tanninok dominálnak, lekváros ízekkel. Szerethető, de nekem túl édeskés.

 

 

            Simonsig: Redhill Pinotage 2005

 

             A sorozat magasabb minőségű, meghatározott területekről szüretelt Pinotage-a. Egy igen meleg évjárat szülötte, a korai szüretet követően 70%-ban francia, 30%-ban amerikai új tölgyfa hordóban erjedt, majd 15 hónapig érlelődött. Az évjáratnak köszönhetően 15% feletti alkohol és 2,6g/l maradék cukorral került palackozásra. Potenciálja kb. 6-8 év.

            Illata behízelgően fűszeres és édeskés, benne fekete ribizli és valamiféle borókára emlékeztető jegy. Kóstolva hatalmas test, fűszeresség, édes érzet és a hordóból adódó füstösség. Komplexitás irányába fejlődhet tovább, de még időt kér.

 

 

 

            Stellenzicht: Hill & Dale Pinotage 2005

 

             A palackot frissen bontják, illata először kifejezetten „büdös” pinot-s, kiszellőzve intenzív fűszeres némi szederrel.. Kóstolva közepes test, de az előzőeknél elegánsabb savstruktúra. Érett, lágy tanninok. Jó inni.

 

 

 

 

 

A „helyi” fajtákon túl sor került egy Simonsig: Merindol Syrah 2002 tételre is. Ez egy drága (8000 Ft) tétel, de számtalan nemzetközi díj birtokosa. Nagy és komplex bor, amelynek intenzív illat és ízjegyeiben a fűszeresség (bors, szegfűszeg, babér) és a már szépen integrálódott fa dominál, vaníliás és pörkölt mogyorós édességgel. Kétségtelenül kiváló tétel.