Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


Kis „Syrah”-alista kóstolás


Egy kellemes április estén unokatestvéreimmel úgy döntöttünk, hogy kibontanánk egy ausztrál shiraz, de ha már, akkor legyen benne némi ó és új-világi összehasonlítás.

A tanulságok bemutatása előtt néhány szó fajtáról.

 

Sokan tudják, hogy „szürá”-ként ejtve francia szőlőfajta (Syrah), leginkább az Észak- Rhône borvidéken gyakori (Côte Rôtie, Hermitage, Crozes-Hermitage, St. Joseph, Cornas). Sokáig én is azt vallottam, hogy perzsa eredetű, amiről az azonos nevű dél-iráni város is árulkodik. A legvalószínűbb és hitelesebb az a génvizsgálat lehet, amelyet Carole Meredith's folytatott a Kaliforniai Davis Egyetemen és publikált az 1990-es évek végén. A kutatás szerint a fajta mégis csak európai. Genetikai apja a Dureza, és anyja a Mondeuse Blanche nevű fajta. A Dureza igen ritka, majdnem kivesző vörös szőlőfajta Franciaország Ardeche régiójából, míg a Mondeuse Blanche is alig néhány hektáron terem Savoy régióban. Mindkét termőhely relatíve közel helyezkedik el a Rhone völgyéhez, így nem kizárható, hogy a Syrah származását tekintve valóban a Rhone szülöttje.

 

A cabernet kultusz Európában háttérbe szorította, így a fajta második hazájára lelt az új világban. Ma már legtöbbünknek leginkább Ausztráliából származó borai ismertek, de ott már Shiraz („siraz”)-ként. Itt 150 éves ültetvények is találhatóak.

 

Viszonylag bőven termő fajta. Nagy mennyiségben tartalmaz színező- és cserzőanyagokat, sőt kiváló savgyűjő is, ezért kiválóan alkalmas tölgyfahordós, majd hosszas palackban való érlelésre. Hozamkorlátozva, óriási minőségre képes, amely meghálálja a barrique hordót is.

 

Franciaország hűvösebb területein jellemzően könnyedebb karakterű, elegáns, füstös és fűszeres (menta, bors, gyógynövények, eucalyptus). Erre felé gyakran házasítják kisebb mértékben a fehér Viognier-rel. A fajta ó-világi eleganciáját és potenciálját értő és értékelők szemében az É-Rhone völgyben található 80Ha területű palás rög, a Hermitage, a fajta termőhelyeinek netovábbja. Ennek megfelelően örüljünk, ha palackjait 50 euró alatt megkaphatjuk valahol.

A Rhone déli völgyében már gyakorta túl magas alkohol okozta egyensúlytalansággal találkozhatunk, de nagyon szép és jobb árú tételeket is találhatunk. (Ez alól kivétel Chateuneuf-du-Pape, ahol az engedélyezett 13 fajta között van a syrah is, de tisztán nem találkozhatunk vele, illetve itt azért nehéz jobb árú tételt találni.)

Az utóbbi években minőség szempontjából feltörőben van az ún. Midi (egyszerűen csak „dél”-nek hívott, dél-francia Vin de Pay; vagy hivatalosan a Languedoc-Roussillon borvidék). Itt egyre több termelő állít elő kiváló minőségben, de a magyar árakat megszégyenítő árakon borokat.

 

Ausztráliában a fajta borait nagy test, magas alkohol, érett-édes tanninok, és az erőteljes gyümölcsös jegyek (málna, szeder) jellemzik, amelyet fahéj, bors és csokoládés karakter egészítheti ki. Ez a fajta túlérettség i gazán behízelgő és közkedvelt tud lenni, de gyakorta e mögött a lekváros édesség és érthetőség mögött sav pótlások, és ki tudja még milyen beavatkozások állnak.

No persze itt is vannak autentikusan nagy tételek, pl. Max Schubert-nek, a Penfolds's sztár borászának a Grange-e, amely Ausztrália leghíresebb bora. Az első 1951-56 közötti évjáratokat Grange Hermitage néven szinte titokban készítette, mert az első kóstolót követően a cég vezetősége - a bor ihatatlan savasságára tekintettel – a készítését megtiltotta. Az idő azonban a borászt igazolta, igaz manapság is inkább 10-15 éves kora után, mint előbb kell kóstolni. Ára a „frissebb” évjáratokban is a 300 dollárhoz esik közelebb. Egy 2004-es árverésen potom 50.000 dollárt fizetek egy 50-es évekbeli palackért.

 

A fajtát megtalálhatjuk még Dél-Afrikában, Dél-Amerikában, az USA-ban és az utóbbi években Magyarországon is.

Villányban (Tiffán, Vylyan) inkább a gyümölcsösebb, melegebb karakter, míg Egerben (Gál Tibor, Gróf Buttler) és Sopronban (Weninger, Jandl) inkább a hűvösebb francia karakter érvényesül. Az izgalmas tételek egyelőre erősen túlárazottak itthon, de hosszabb távon reális alternatívája lehet a cabernet őrületnek.

 

Kóstolt tételek:

 

1. Ausztrália, Margaret River: Nier’s Moon Series Shiraz (2005)

 

Elég bizalmatlanul szemlélgettem a „táskás” borkóstoltató cég nem túl elegáns desine-ját közel 5000,-Ft-ért.

A kóstolót követően nyomozásban kezdtem mit is ittunk. A http://www.fahnenberg.com meg is találtam a bor leírását, amely szerint a bor egy bizonyos Norman Wines pincészetből származik a Margaret River és McLaren Vale területekről. Tanulmányaimból felrémlett, hogy Ausztráliában elég gyakori a szőlők ide-oda szállítgatása, de ez általában a minőség rovására megy. A borászatról igen nehezen találtam valamit, de végül összeállt a kép.

Az egykor jó hírű ausztrál borászatot 1850-es években alapította az angol kivándorló Jesse Norman. 150 éven keresztül volt sikeres brand, amikor is 2001-ben csődöt jelentett. A folyamat végén a cég egykori értékének 10%-ért megvásárolta a tőzsdén is jegyzett ausztrál Xanadu Wines. A Norman Wine - mint - brand, azonban tovább él, elsősorban az USA piacán.

Nézzük mit tudott ez a tétel?

 

A bor színe mély bíbor, szinte fekete maggal.

Illata tiszta, intenzív és nehéz. Tipikus ausztrál, magas alkohol, édes-lekváros fekete gyümölcsök és pörkölt kávé.

 

Kóstolva telt, elegendő sav (került bele), de alkoholja kilóg. Sok tanninja édes, a bor karaktere alapvetően lekváros és behízelgő. A tanninok mégis érdesek egy kicsit, sőt van benne valami diszharmónia, ami miatt tanninhozzáadásra, de legalább is chips-ezésre (faforgács hozzáadás) gyanakszunk. A bor lecsengése rövid, mintha hirtelen levágták volna a végét.

 

A felületes szemlélő számára nagyon kívánatos, trendi bor. Valójában minden eleganciát nélkülöző, és minőségéhez képest túl drága tétel. Nem csoda, hogy nem a Xanadu díjnyertes borcsaládját gazdagította. (2,5 csillag)

 

2. Franciaország, Languedoc: Laurent Miquel: Bardou (Saint Chinian)(2003)

 

A tétel 5000,-Ft körüli áron a Francia Borok Házában került megvásárlásra. A feltörekvő és egyre jobb minőségű, de még megfizethető árú „Midi”-ből.

A kóstolást követően a neten ( http://www.laurent-miquel.com) utána nézve, a fiatal Laurent Miquel rendkívül szimpatikus franciának látszik. Mérnökként dolgozott a Nissan Europe-nál, majd 1996-ban úgy döntött, hogy visszatér szülőföldre és inkább az édesapja hobbijából csinál világszerte ismert borászatot. Sikerrel, hiszen maga a MW Jancis Robinson nevezte az egyik legjobb fiatal déli borásznak Franciaországban. A család rögeszméje a terroir, és a szőlő életébe történő legkíméletesebb beavatkozás, valamint a 30Hl/ha alatti hozamot eredményező tőketerhelés. A kedvenc fajták pedig a Syrah és a Viognier. Nagy bajunk nem lehet J

 

A bor színe tiszta, mély bíbor, átlátszatlan, szinte fekete maggal, erőteljes koronával.

Illata közepesnél erősebben intenzív, az előző ausztrál tétel lekvárosságának semmi jele. Sötét bogyós gyümölcsök, kávé, dohány, bors, pici animalitás, földes-avaros jegy. Komplex és elegáns illat.

 

Kóstolva közepesnél nagyobb test és határozott savstruktúra, érett, de határozott tanninok és azzal egyensúlyban lévő 14,5% alkohol. Ízvilága visszafogottan gyümölcsös, sokkal inkább földes, minerális karaktere vezeti. Lecsengése, hosszú és intenzív.

 

Már jól fogyasztható, de még mindig fiatalos, elegáns bor, további jelentős (5 év) potenciállal. (4,5 csillag)

 

3. Sopron, Weninger: Syrah (2003)

 

Első igazán jó hazai syrah élményeim közé tartozik ez a tétel, így nem volt vitás, hogy ki képviselje a hazai mezőnyt. A terület geológiai adottságai hasonlítanak a Hermitage pala rögéhez. A hőmérsékleti viszonyokról ez általában nem mondható el, de a 2003-as évjárat abnormálisan meleg volt, így e fajta is beérhetett rendesen.

 

A bor színe tiszta, mély bíbor, szinte fekete maggal.

Illata tiszta, közepesen intenzív. Kezdetben palackbuké, animalitás, majd ahogy nyílik szilva és füst. Komplex illat.

 

Kóstolva telt, közepesnél magasabb savakkal és érett, lágy tanninokkal. Ízképe alapvetően érett, és leginkább minerális. Nagyon jó inni, de lecsengése már rövidebb a vártnál.

 

Visszakóstolva az előző - azonos évjáratú - Languedoc-i tétellel, jelentős a potenciálbeli különbség. Ne tartogassuk. (4 csillag)

 

4. Franciaország, É-Rhone-völgy, Cote Rotie, E. Guigal: Côte-Rôtie Brune et Blonde de Guigal (2003)

 

Ha már Syrah, fajta kóstolónk utolsó tétele egy 15 ezer forint körüli bor az európai „ős-hazából, az É-Rhone völgyéből. És nem is akárhonnan, hanem talán a második legjobb területről, a kb. 200Ha nagyságú gránit alapú kőzeten elterülő „Forró Oldalról”. Az itteni ültetvények 80%-a Syrah, 20% pedig Viognier. Ez utóbbi általában a Syrah-ban végzi, ami állítólag könnyed eleganciát visz a brutális vörösbe.

 

A kóstolást követő kutakodásaim alapján (http://www.guigal.com) az 1946- óta borászkodó Guigal család 45Ha birtokkal büszkélkedhet a Rhone völgyében, olyan területeken, mint az északi Condrieu, Côte-Rôtie, a híres Hermitage, Saint-Joseph és Crozes-Hermitage. Délen pedig a Châteauneuf-du-Pape és Gigondas területein. Nem tűnik rossz családi businessnek, az Ampuis-ban lévő felújított kastélyt elnézegetve :-).

 

A kóstolt tétel 96% Syrah-t és 4% Viognier-t tartalmaz. A szőlők a tétel névadó dűlőiből a Côte Blonde-ból és a Côte Brune-ból származnak, átlag 35 éves tőkékről és 38Hl/Ha terhelés mellett. Acélban erjesztették 3,5 hétig, amelyet 24 hónapos barrique hordós érlelés követett. Mindezt persze nem tudtuk a kóstolás előtt.

Íme a tapasztalat:

 

A bor színe tiszta, sötét bíbor lila, határozott koronával. A Viognier hatása miatt nincs feketeség érzetünk.

Illata tiszta, de közel három órás dekantálás után éri el a közepesen intenzív szintet. Igaz ezt követően visszafogottan, de mégis lenyűgözően komplexé válik. Vezető illatjegyei vegetálisak: gyógynövények, menta, boróka. Majd őrölt kávé, némi szeder és a fahordós érlelés vaníliás-füstös édessége.

Kóstolva bár közepesnél nagyobb test fogad, a korábbiakkal ellentétben akár könnyedebbnek is mondhatnánk. Mindez persze látszólagos! Brutális szerkezetű bor, amelynek tomboló savkészletével csak lecsengésében szóhoz jutó, és markáns tanninjai tartják a versenyt. És mégis érezhetően elegánsabb, lecsengése szinte véget nem érő, és rendkívül minerális.

 

Kár lenne tagadni, csecsemőt tiportunk, amely szinte élvezhetetlen. 5-10 évben mértük az első időpontot, amikor újra kellene próbálni. (Utólag: maga a készítő a 20 éves potenciált ír róla.)

(4,5 csillag)

 

Összefoglalás:

Talán hiba lenne általánosítani ezen négy tételből, de mégis úgy gondolom, hogy van valami trendszerű a kóstolási tapasztalatokban.

Az ausztrál tétel behízelgő, közérthető, nem csoda, hogy ennyire népszerű. Ráadásul - még ha ennek az árán nem is látszik - rendre igen versenyképes áron és volumenben árasztják el a Világot. Szidhatnánk is, de gyakorta jól esően ihatóak ezek. A különbséget csak akkor értjük meg, ha megfelelően motivált közegben elegendő időt és tapasztalatot szánunk az összevetésre és elmélyedésre.

 

Ezzel szöges ellentétben állt az utolsó É-Rhone-i tétel, amely nem csak árával, hanem érlelési igényével is kitűnt a sorból Késég nem fér hozzá, hogy legnagyobb ágyú a sorban, de megértése időt, de legalább is sok tapasztalatot igényel. Az vegye meg, aki megteheti, hogy 10 év múlva kóstolja vissza. Kezdők kerüljék nagy ívben J

 

Magyar tételünk is hozott valamit a honi formából, még ha osztrák borász bábáskodott is felette. Nem nagyon értjük még a vörösborok nemzetközi mércével mért potenciáljának titkait. Ez a tételünk ugyan remek, de erősen öregecskének bizonyult az azonos évjáratú franciákhoz képest.

 

És végül a nap „győztese”, a leginkább jó időben talált dél francia, amely bizonyíték arra, hogy Languedoc vidékén remek tételeket találhatunk. És megfizetető áron. Igaz ehhez megbízható információk és kereskedők kellenek. Nekünk ez most sikerült.


Ha van kedved, kérlek oszd meg véleményed Vendégkönyvemben!

2008. április 18.

Kárpáti Péter