Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út
Történelem
Útvonal
1.-2.nap: Ovacik - Faralya
3.nap: Faralya - Alinca (Karaagac)
4.nap: Alinca - Gavuragili
5.nap: Gavuragili - Xanthos
6.nap: Kalkan - Patara kitérő
7.nap: Cavdir - Kalkan
8.nap: Kalkan - Saribelen
9.nap: Saribelen - Gökceören
10.nap: Simena - Aperlea
11.nap: Aperlae - Bogazcik
Kas pihenés
Saklikent - Tlos kirándulás
Burdur - Sagalassos kirándulás
Kibyra kirándulás


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


A Lykiai Út 1.rész
2013. szeptember - október
Készítette: Kárpáti Péter



2010 és 2011-ben úgy hozta az életem, hogy először 2, majd 3 hetet gyalogoltam az El Caminón. Meghatározó élmény volt, és határozottan megkedveltem a hosszú távú gyaloglás műfaját. Egy internetes olvasóm kb. 2 éve tanácsomat kérte, hogy mivel én is gyalogoltam már sokat, ismerem Törökországot, mi a véleményem a Lykiai útról? Bevallom Lykiát ismertem, de erről az útról sosem hallottam korábban.
Így amikor kíváncsiságom hajtva rákerestem a neten, egyből eldöntöttem, fogok én itt még gyalogolni.


Mi az a Lykiai Út?
Lykia Törökország Földközi-tengeri partvidékének egyik legszebb szakasza. A tengerbe szakadó Taurus-hegység sziklafalai, öblei és történelmi emlékei méltán teszik feledhetetlené. Hajóval már volt szerencsém erre járni 2004/05-ben, de akkor még nem tudtam, hogy a Világ 10 legszebbnek tartott hosszú távú túraútvonal között ott található a Lykiai Út is.

A Lykiai út (törökül: Likya Yolu) egy 509 km-es, jelölt túraútvonal dél-Törökországban, a Földközi-tenger partvonalán, Fethiye és az Antalya közelében fekvő Hisarcandir falu között.

A gyalogösvényt - amely már az ősidőkben is használt volt - egyfajta hadiösvénynek is tekinthetjük. Közlekedetek rajta perzsa hódítók, Nagy Sándor katonái, római légiók is. Idővel a fényes Lykia, majd az egykor dicső római Asia Provincia is lehanyatlott. Az útvonal az oszmán időkben már csak a hegyi falvak közötti öszvérkaptató maradt. A modernizáció, a közutak fejlődése végül sok helyen az enyészetté tette a régi ösvényeket, amelyet már csak a kecskepásztorok és kecskék használtak.

Az útvonal újra feltárása és kijelölése az Antalyában élő angol amatőr történész hölgynek, Kate Clow-nak köszönhető, és 1999-re datálható. Később a Török Kulturális Minisztérium is felkarolta az ország első, hosszú távú, és jelölt túraútvonalát. Clow könyvének térkép mellékletét Zsiga György, a fiatal magyar térképész és világutazó készítette. (Itt megjegyezném, hogy a térképhez képest újabb gazdasági és közutak is vannak, sőt néhány helyen az apróbb falvak neve sem pontos, de egyelőre jobbat nem találtunk.)
Az útvonal legmagasabb pontja 2300 méteren van, az ókori Olympos, a mai Tahtali hegyen.

Helyi mesélőim emlékeznek rá, hogy 15 éve még mekkora riadalmat és érdeklődést keltett, amikor időnként fáradt és nyúzott emberek "nagy cipőben" és "nagy hátizsákkal" jelentek meg a falvak határában. Volt, aki arra gondolt illegális kincsvadászokkal van dolga, és jobb lenne rendőrt hívni.
Ma már más a helyzet. Bayram barátom, és helyi szervezőm - a faralyai Monte Negro motel tulajdonosa - szerint kb. 16 ezer fő vág neki évente az útnak. Ez ugyan az El Camino 140-200 ezres létszámának csak töredéke, de ahhoz már elegendő, hogy változásokat indukáljon. Itt is, ott is elkészül egy-egy vendégház, panzió, vagy éppen egy-egy rögtönzött falusi teázó.

El Camino contra Lykai út
Az összehasonlítás furcsának tűnhet, bár azt tapasztalom, hogy sok egykori caminós keres újabb kihívást. Illetve nekem is ezt a kérdést tette fel szinte mindenki: milyen volt a Caminóhoz képest?

Alma és a körte összehasonlításáról beszélünk. Amit esetemben bonyolít, hogy a motivációs és érzelmi közeg is teljesen más volt. A Camino, mint sokaknak, nálam is lelki indíttatású volt. Az egyedüllét nekem önmagában kihívást jelentett, érzelmi és lelki válságom mindezt felnagyította. Első gyaloglásom során rosszul választott bakancsom extra kihívást és fizikai szenvedést jelentett.
Ezzel szemben Lykiába szeretett Társammal, békés, kiegyensúlyozott lelkiállapotban érkeztem. S bár az ösvényen gyakran csak egymás után lehet menni, sőt el-elszakadtunk néhány fél órára, de gyötrő és kínzó gondolatcsatákat nem folytattam. Ez nagy könnyebbséget jelent.

Az útvonal általunk most bejárt szakasza többnyire hegyi terep. Szinte minden nap több száz méter szintkülönbség fel és le. Ez nem gyalogtúra, inkább hegyi túrázás. Technikailag is nehezebb, de nem annyira monoton. A Caminón voltak napok, amikor 30-40 km-tert mentem sík terepen. Utólag a talpam és ízületeim is rosszabbul viselték ezt a monotonitást, mint a 8-900 méter emelkedőt 3 km-en. Lykiában az emelkedők az ember tüdejét és keringését terhelik, illetve hegyről lefelé a térdízületeit. Túrabotjainkkal megóvtuk ízületeinket, illetve sok görgeteg köves, vagy éppen bizonytalan terepen nyújtott biztonságot használatuk. (Nelli először ódzkodott a nordick walking túrabotok vásárlásától, utóbb úgy nyilatkozott, nem tudja mi lett volna nélkülük.) Összefoglalva: az El Camino a monoton (de nagyon izgalmas) zarándoklatot, Lykia pedig a változatos hegyi kihívást és ókori régészeti túrát jelentette számomra.

Nagyon fontos különbség az infrastruktúrában rejlik. Nincs minden faluban bolt, étterem, szállás, sőt gyakran még kút sem. Pedig a víz itt nagyon fontos, más klímán járunk.
A Caminot napi 30km-es átlaggal teljesítettem, itt átlagban sem sikerült a napi 20km-tert hoznunk. Vannak olyan szakaszok, amit nem lehet 1 nap alatt teljesíteni szabadban alvás nélkül. Mert se település, se út, ahonnan valami faluba lehetne jutni. Mi nem vittünk sátrat, így két napot át is kellet szerveznünk emiatt, mert a helyiek kizártnak tartották, hogy elérjük aznapi tervezett célunkat.

Mikor menjünk, és milyen időre számítsunk?
Nyáron és télen senki ne induljon neki! Az ideális az április-május, szeptember-október hónapokban való gyaloglás. Nyáron a 40 fokban a hegymenetek elviselhetetlenek. Télen a hegyi szakaszokon novembertől már csípős hidegre, esőre és hóra is számíthatunk. Meglepődtünk, hogy bár látjuk a tengert, de -10 fokos hidegekről is beszámoltak a hegyi falvakban. Vannak szakaszok, amikor az eső is kizáró ok, mert a csúszásveszély itt nem vicc!

Mi a szeptember végi - október elejei időszakban a tengerben fürdős 30 fok mellett, a fázós hegyi 8 fokot is megtapasztaltuk, és 1 nap el is áztunk. Bármilyen hihetetlennek tűnik, de az esőkabát, fürdőruha és polár pulóver egy napon belül is hordható viselet.

Amit ne hagyjunk otthon
Naptej minden mennyiségben, földig érő esőkabát, meleg pulóver, fürdőruha. Papucs és szandál a túrához kizárt, lehetőleg magas szárú túrabakancsot hordjunk (de ne hegymászót, az túl kemény ilyen távon). Hegyi viszonyok között is használható trecking botok nekünk nagyon fontosak voltak. Olvastam, hogy 1km-en 1 tonna terhet vesz le a térdízületekről!
A víz nagyon fontos, ha sátrazunk, akkor szükségünk lehet a ciszternákból is vizet nyerni. Ilyen esetben használjunk vízfertőtlenítő tablettát. Energianyerés szempontjából nem a teli has a legjobb az emelkedőkön. Gyümölcs, vagy energia szeletek is jól jönnek.
Fejlámpa, elemlámpa! Tűzszerszám. Kötszerek, betadin, lázcsillapító.
Ha nem is tervezünk sátrazni, de izofólia legyen nálunk, ha mégis a hegyen ragadunk valahol éjszakára.
Jól jöhet egy rendes GPS. Mi e helyett az IPhone Google térkép alkalmazását használtuk. Ez sokat segített, de az igazán kritikus helyzetekben nem volt térerőnk. Pedig direkt vettünk török SIM kártyát a helyi Vodafone boltban a reptéren, mert a roaming díjak horror magasak. Utóbb a falusiak azt mondták, hogy ezen a vidéken a Türkcell jobb választás.

Az útvonal meghatározása viszonylag nehéz internetes térkép alkalmazásokon, mert a kisebb falvakat nem találja meg a Google Maps. A koordinátákat betöltöttem ide: Térkép Ovacik - Kas között



Ha kérdésed lenne örömmel segítek mailben az info@miri.hu címen, vagy oszd meg véleményed Vendégkönyvemben

Kárpáti Péter

Fotógaléria: Lykiai út teljes fotógaléria