Időpont: 2007. febr. 16.-28.

Készítette: Kárpáti Péter

Csapat: 2 felnőtt, 2 gyerek (9-11 év)

Előzmények

Idén télen sem ide készültünk, sőt már szeptemberben lefoglaltuk jegyeinket egy Maláj-félsziget, Borneó túrára. Rövidesen kiderült, hogy Petra babát vár. Orvosunk nem rejtette véka alá, hogy 5-6 hónaposan kevés dolgot tart kockázatosabbnak, mint egy dzsungel túrát a trópusokon J. Így kiegyeztünk valami EU tagállamban, ahol viselhető időjárás van télen is. A Kanári-szigetek volt az első ötletünk, de néhány barátunk inkább Madeirára hívta fel a figyelmünket. Néhány hónapos útikönyv és net böngészés és már el is dőlt, hogy megyünk. Júniusi csemeténkkel valószínű, hogy nagy nyári nyaralásokra nem megyünk a nagyobb lurkókkal, így őket is kikértük a suliból, és nekivágtunk.

Közlekedés, indulás

Madeira egyelőre nem a leggyakoribb úti cél Magyarországról, bár idén már elérhetőek voltak hetes charter járatok is, reggelis 3-4 csillagos szállóval átlagosan 150 ezer/fős induló áron. Klasszikusan az egy hetet kevésnek, a kettőt a suli miatt hosszúnak találtuk, így maradt a menetrendszerinti járat.

A legrövidebb út a Budapest – Lisszabon - Funchal útvonal 1 átszállással, de olyan szerencsétlenek az időpontok, hogy az első éjszakán hajnali 2 körül értünk volna a szállóba, amiért nem érdemes fizetni, visszafelé, meg ugyancsak hajnal 2-kor kellene kiverni a manókat az ágyból.

Így a QUAESTOR Travel repülőjegyes kolléganője 2 átszállással (Bp.-Frankfurt-Lisszabon-Funchal) útvonalon ajánlott tűrhető árú (oda-vissza kb. 80 ezer forint illetékekkel) jegyet. Reggel 6.25-ös indulással 14.30-kor már a szigeten voltunk.

Visszafelé nagyon kényelmes volt a 11.30-as indulás, viszont Franfurtban 3 órát vártunk. Ezt egy meleg vacsorával töltöttünk el az egész napi repülős szendvicsezés után. 23 órára értünk Budapestre, így a másnapot még itthon töltöttük a gyerekek pihenésével és a sulira való rákészüléssel.

Az indulásunk egyébként igen kalandosra sikeredett. 4 órára húztuk a telefonokat. Még vaksötét volt, amikor ablakdörömbölésre ébredtünk. A taxis volt, aki már 30 perce hívogatott. Rémülten vettük észre, hogy 5 óra van, nekünk 1 óra és 25 perc múlva indul a gépünk. Kis családunk rekordot döntve 5.30-kor már a taxiban ült. A sofőr helyzetünket átlátva 130-al zúgott végig a városon. Ekkor már tudtam, hogy odaérünk, ha nem zárják le a kapukat 30 perccel az indulás előtt. Gyors telefon Ferihegyre, jeleztem, hogy már csak 10 percre vagyunk, várjanak meg. Sok minden volt az illetékes hölgy, csak segítőkész nem. Ettől függetlenül nem is utolsónak „csekkoltunk” be.

Volt egy kis kavar a bőröndökkel, mert bár összesen 4 főre elég messze voltunk a súlyhatártól, de az egyik bőröndünk 37 kiló volt. Állítólag max. 32 lehet. Ezzel még sosem találkoztam, így a reptér közepén próbáltunk súlyeloszlást optimalizálni. Eredményképpen egy szakadó nylon zacskóban cipeltük végig Dani tankönyveit az egész úton, kézi poggyászként J

Reptéri biztonsági szabályok

Európa repterein 2006 novembere óta új biztonsági szabályok léptek életbe, ami több ponton megnehezíti a repülést, így erről érdemes néhány szót ejtenem.

A szabályok nekünk több ponton értelmetlennek tűnnek. Van egy kis „nagy fehér varázsló” effektus benne, amivel a légitársaságok és repülőterek misztifikálják túl a kockázatot és saját szerepüket, vagy amivel több díjat kérhetnek és növelhetik a reptéri shopok forgalmát. Nem hiszem, hogy a speciális méretű átlátszó zacskóban lévő krémek és parfümök kisebb kockázatot jelentenek, mint ahogyan azt sem, hogy az esetleges robbanó folyadékok a csomagtérben jól el vannak, de kézipoggyászban nem. Ez a szabály lehetetlenné tette pl. borotvahab vitelét, ami ugye a bőröndben szétrobbanna, a fedélzetre meg nem vihető.

A kedvencem azonban a visszafelé vásárolt Madeira borok ügye volt. Előre készültem a szabályokból, hogy a reptéri shopban vásárolt italok szállíthatóak, de kívülről vásároltak komoly biztonsági kockázatot jelentenek J. Így annak rendje és módja szerint zárt, zárjeggyel ellátott borok kerültek a számlával összetűzött szatyorba. Ez simán vette a funchali és lisszaboni akadályt, mígnem egy németesen kedves és rugalmas biztonsági a frankfurti reptéren kiszűrte boraimat és közölte, hogy ez így nem felel meg a szabályoknak, mert nem átlátszó a zacskó. Mondtam, hogy akkor nyissuk ki és vesse a számla alapján érzékszervi biztonsági kontrollnak, majd a zárjuk le egy átlátszó zacskóban. Ez azonban szintén lehetetlen volt, és kb. ennyi affinitást mutatott a megoldási lehetőség iránt. Úgy gondoltam nem adom fel, így közöltem, hogy ez egy hivatalos EU-s reptéren vásárolt termék, ami már a 3. repteret járja, így mivel Portugália is az EU tagállama, így találjanak ki valamit. Kiabálásunkra végül egy hölgy sietet segítségemre. A kézipoggyászt kibéleltük amivel tudtuk (pulóverek, gyerekek kabátja) és abban soron kívül feladtuk a borokat csomagként, míg > a sok apró vacakot a boros szatyrokba ömlesztve szállítottuk tovább. Igen dühös voltam és megfogadtam, ha tehetem a német reptereket is kerülöm a jövőben. (Köztudomású rólam, hogy az USA-ban nem vagyok hajlandó turistaként utazni, amíg nem leszünk vízummentesek.)

Ettől függetlenül végül a borok sikeresen hazaértek.

A szabályokról itt olvashatunk: Új EU utasbiztonsági szabályok Ferihegyen 2006. november 6-tól

Madeira fotógaléria