9.nap: 2013.10.05, Saribelen - Gökceören (13km, 3,5 óra) - Simena transzfer
Azzal, hogy a Cukurbag-ig menő 24km-es távot kihagytuk, ezzel sajnos Phellos lykiai romváros meglátogatását is.
Legalább tovább aludtunk, és egy remek reggeli után 10.45-kor indultuk a rövidebb távra. Felkaptattunk a ház előtt jobbra, továbbmenve a hegytetőre a hegygerincen túl, majd egy völgybe le.
Itt rengeteg legelő kecskét és egy farmházat találtunk, amelynek gazdáiról Tim felesége nem sok jót mondott. Vendégeik szerint agresszívak, főleg az időshölgy, aki teára csábítja a gyaloglókat, majd erőszakosan követeli az árát. 12 körül értünk ide, és tőlünk is megkérdezte, hogy akarunk-e "csájt?", de udvarias és kedves hárításunkra szintén kedvesen reagált. Az erőszakos teaárus imidzset, angolos túlzásnak értékeltük.
Innen megint felfelé ment az utunk, ahol a keskeny ösvényen egy osztrák túracsoporttal találkoztunk, akik csak 1 napos Lykia feeling gyalogláson vettek részt. Majd megint fel és le, amikor 13 órakor elértünk egy völgyet, sok romos kőházzal. Kiterjedt romváros, de semmi információt nem tudtunk szerezni róla.
Ezt követően egy kopár fennsíkon, egy birkalegelőn vágtunk át, hatalmas víznyelő szerű kutakkal. Az idő rohamosan hűlni kezdett, hideg szél járta át tagjainkat, kifejezetten fáztunk. 13.30-kor megálltuk egy rövid gránátalma és szendvics ebédre. 14.15-kor értük el a fennsík szélét, ahonnan aláereszkedtünk egy völgybe.
Alig 15 perc múlva már Gökceören határában voltunk, jól kivehető volt a szemközti hegyoldalban, bal oldalt a fehér színű mecset, amely mellett keresnünk kellett Husseyn egyszerű panzióját és teázóját. Nagy örömmel értünk oda és másra sem vágytunk, mint egy forró teára. Legnagyobb meglepetésünkre a felesége, amikor megtudta, hogy nem alszunk ott, becsapta az ajtót és közölte, hogy nincs tea. Térerőm nem volt, 1 órával hamarabb értünk ide, mint ahogyan Tim számolta, így elég morcos lettem. Szerencsére hamar megérkezett a férj, aki erősen leszidta a faragatlan nejét, és mindenben segítségünkre volt. Cserébe a hideg ellenére is söröztünk, csak hogy költsünk nála is valamit. A később megérkező Tim-el határozott barátságban beszélgettek, aztán felkerekedtünk, hogy elérjük ma esti szállásunkat Simenában.
Ezzel átugrottuk kb. 3 napi gyaloglást, de az volt a terv, hogy innen megyünk vissza Kas-ba.
|
Fotógaléria: Saribelen - Gökceören
|
Ücagiz (ejtsd: ücsaz) kikötőjében búcsúztunk el vendéglátónktól, ahonnan a mai
Kaleköy faluba, az ókori
Simenába csónakkal vitt el bennünket a Sahil panzió tulajdonosa.
Szállásunk egyszerű volt, kicsi szobával, az 1-2 csillag határán. De tiszta, és a mi a lényeg zseniális a fekvése ebben az ékszerdoboz faluban. Erkélyünkről a falu kikötőjét, a tengert és szemben a víz alatti romvárosról híres szigetet láttuk.
Simena, és a vele szemben lévő
Kekova, valamint a környező tenger összesen 260 km2-nyi területe 1990 óta fokozattan védett. Nem csak természeti, hanem történelmi emlékei okán is. Szerencse, hogy csak gyalog, vagy hajóval közelíthető meg, így sikerült megőriznie báját a tömeg turizmus elől. Egyedi hangulatában az egyszerű halászfalu keveredik az ókori, bizánci és török kori dicső múlttal. Bár nevéről az első említés Plinius idejéből (1. század) származik, de ismert, hogy a lykiai Aperlea vezette kisebb szövetségnek volt tagja Apollonia és Isinda településekkel együtt. A szövetséget Aperlea képviselte a Lykiai Ligában.
Védett tengerpartja miatt a viharok elől gyakran menekültek ide hajók már az ókorban is. A Római uralom alatt viszonylag békés, és független életet élt. A partvonal romjainál feltárt római fürdőn egy i.sz. 79-ból származó felirat hirdeti, hogy: "Ez egy ajándék Flavius Titus császár részére, Aperlae és más Liga városok lakosainak összefogásából."
A 2. században a várost földrengés rázta meg, kikötője és a szemben lévő Kekova szigeti városrészek ekkor kerültek víz alá. A tenger szintje alatt számtalan egykori épület romjait vehetjük ki. Ez a víz alatti város vonzza a legtöbb hajóval érkező látogatót.
A település meghatározó látványát Lykia legkisebb amfiteátruma köré épült, bizánci eredetű vár falai adják, amely jelenlegi formáját a Jeruzsálemi Szent János (ma Máltai) Lovagrend rodoszi időszaka (i.sz. 1310-1522) alatt nyerte el. A lovagoknak 1522-ben Szulejmán török szultán nyomására el kellett hagyniuk Rodosz szigetét, így Simena vára is oszmán kézre került.
Napnyugta előtt elállt az eső, sőt a lemenő nap ki is sütött, így sétát tettünk az erődben, illetve a közelében lévő, lykiai szarkofágokkal tarkított hegyoldalban. A kiterjedt necropolis megmászását senki ne hagyja ki, lenyűgöző panorámában lesz része.
Vacsoránk frissen fogott grillezett halból és salátából, 1 üveg remek borból állt, és mindezt a 4 asztalos mólón sikerült gyertyafényben elfogyasztanunk. Zseniális élmény volt.
|
Fotógaléria: Simena
|
