Útleírások

Balkáni kalandozások
Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország: Barcelonai séták
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino: A Francia út
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
A Sangiovese magasiskolája
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011, 2018
Bortúra a Peljesac-félszigeten
Bortúra Korculán
Bortúra Hvar szigetén - 2018
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április
Loire - kóstolási jegyzetek 2018


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


Bortúra a Peljesac-félszigeten


Korcula szigete manapság inkább fehér borairól híres, de leírások szerint a filoxéra előtt inkább vörös fajták domináltak.

4. Toreta borászat (Smokvica)


Szimpatikus kis családi borászat, fiatal, lelkes borász fiúval. 2011-ben jártunk itt először. Akkor még a felvásárolt szőlő volt túlsúlyban magas (4kg/tőke) terméshozammal. A saját ültetvényeken az 1-1,5Kg terhelés a cél.

- Rukatac (2010): Acéltartályos tétel. Jó savak, visszafogott alkohol, friss, tiszta, de a fajélesztő miatt kicsit sav. blanc-os karakter. Korrekt.
- Posip (2010): 13,7% alkohol, 5,7 sav, acél erjesztve. Szőlővirágos, tiszta illat. Telt, jó arányok, szép savval. Koncentráció hiányzik. Korrekt.
- Posip édes (2009): 70g/l maradék cukor, napon szárított eljárás. Oxidált illat, erjedt gyümölcs, pici illó. Nem szép. Tökéletesíteni kellene azt a szárításos technológiát, vagy hagyni tőkén betöppedni.

2018-as tapasztalatok:

Egyértelműen a fiatal borász fejlődött a legtöbbet az elmúlt 5 évben. El is mondja, hogy folyamatosan kísérletezik, keresi a legjobb utat.
1. Posip 2017:10% Rukatac is van benne. Acéltartályos tétel. Üde, jó szerkezetű bor, a pici fajélesztő nem zavaró. Hosszú, száraz, gyümölcsös lecsengés. Remek!

2. Posip 2016 Sur lie: Még fiatal, nem állt össze teljesen. De nagyon jó savszerkezetű, gazdag, hosszú és ásványos bor. Nagy ígéret lehet!
3. Posip 2015 Sur lie: Komplex, selymes, érett körtés-gyümölcsös bor. Az előzőnél kicsit lágyabb. <
4. Posip 2017 Sur lie hordó minta: nagyon gazdag, nagyon ásványos és komplex bor. Nagyon hosszú, remek savszerkezettel! Kíváncsi vagyok mit tud megőrizni palackozás után.
5. Principessa 2017: Az elkényeztetett kis hercegnő (ezt jelenti a név) Posip bogyó szelekció, 35g maradék cukorral. Behűtve nagyon jó inni, kedves és gyümölcsös, csajozós bor :).

5. Bire borászat (Lumbarda)


2011-ben és 2013-ban jártunk itt. Az ültetvények 30%-a Plavac mali, 70% Grk. Hagyományos, teraszos kézi művelést végző, elkötelezett kézműves borász, aki agroturisztikával is foglalkozik. Olivát, bioélelmiszert, kapribogyót, saját szardellát is készít. Ökotermelő, csak rezet és ként használ.
Borainak szignifikáns részét a Földközi-tengeri Cruiserek vendégei veszik meg, akik az év 7 hónapjában naponta kötnek ki Korculán.

- Grk (2010): Egyelőre csak tartályt használ, 2-4 óra héjon erjesztéssel nitrogén köpeny alatt. Kevés ként használ, csak 1-szer szűrnek. A későbbiekben tervez 30% nagy hordós érlelést is. Az alapanyag 70%-a teraszos ültetvényről származik, fél-1 kg terheléssel. 13,5% alc. Gazdag tiszta illat, szőlővirág, méz és viasz. Jó arányok, szép sav és kellemes cseresség jellemzi. Hosszú és izgalmas.
- Plavac Mali (2009): Új stílus a borai közül, amelynek célja, hogy elkerülje a túlérettséget és a magas alkoholt. Kontrollált hőmérsékleten 2 hétig erjedt acélban. Elegáns, tiszta, gyümölcsös illat, dohány és szilva. A megszokottól kisebb test, de elegáns, jó savval és egyensúllyal. A 14,2% alkohol nem lóg ki. A hosszú lecsengésben kicsit szárított az egyébként érett tannin. Utóízében megjelenik a sós tengeri karakter. Fiatal még. Erős 4 csillag.
- Plavac Mali (2008): Fa kádban 5 napig erjedt héjon, magas hőmérsékleten. Emiatt szörpös, lekváros, a hagyományosabb Plavac iskola képviselője. Illatában túlérett, édeskés, lekváros-likőrös karakter, oxidációval. Nagy koncentráció, robosztus, durva, sok tanninnal. Édeskés, lekváros ízvilág. Nem elegáns, de érdekes. A borász szerint 5-7 évig van toppon.
- Plavac Mali (2007): A borász a legjobb évjáratnak tartja. 16,7 alkohol mellett félszáraz, 9g maradék cukorral. Hosszas levegőztetés után komplex, érett, szárított gyümölcsök, fűszerek és fermentált dohány. Hosszú, szép savval, sok, de érett tanninnal. Nem lóg ki sem a cukor, sem az alkohol annyira robosztus szerkezet. A maga kategóriájában izgalmas.
- Plavac Mali (2003): Meleg év volt. 1,5 évet töltött hordóban. 15% alkohol mellett száraz. Hosszas levegőztetés után éretten elegáns, komplex illat. A fűszeresség mellett, szilva, aszalt meggy és dohány. Szépen érett tannin. Már túl van a csúcsán, de még szép sav jellemzi, pici oxidációval. Lecsengésében ásványosság. Komplex, érdekes tétel.

6. Krajancic borászat (Cara)


Krajancic úr több száz éves családi tradíciót követ. 2011-es első megérkezésünkkor rácsodálkozunk a makulátlanul tiszta kóstoló teremre, amelyet festmények sora díszít. (Mint megtudjuk, saját képek is vannak közötte). A legnagyobb újdonság az utunk során sehol nem látott, tökéletes kóstoló pohár készlet, fehér abrosz mellett :). Megalkuvást nem ismerő, csendes, szerény, rögeszmés művész embert ismerünk meg, akinél a patyolat tiszta érlelő térben is komolyzene szól annak érdekében, hogy a borok a zene rezgései hatására a legnagyobb összhangban fejlődjenek. Ő az a borász, akinek több nemzetközi díjat is sikerült elnyernie a Posip fajtával. Csendes előadás módján a terroirt hangsúlyozta, a tradíciót, az alacsony 1-1,2 kg terhelést tőkénként.

- Posip (2007): Csavarzáras tétel. 13,9% alkohol. Acél tartályos, hűtött erjesztés, és érlelés. 40%-nyi alapanyag fajélesztővel, 60% vadélesztővel spontán erjedt. Illata érett, elegáns, komplex, vanília, körte, méz, hűvös elegancia. Először hordóhasználatra is gyanakszunk, de kiderül rövid héjon erjesztés is közrejátszik. Ízében is komplex, kicsit furmintos karaktert asszociálunk körtés jegyekkel. Hosszú, kellemesen cseres lecsengés. Kicsit több sav jó állna neki. Erős kezdés!
- Posip intrada (2010): Hidegen, 12-15 fokon erjedt tartályban. 5-6 órát héjon. Friss, citrusos, picit vajas illat. Nagyon tiszta és elegáns. Kóstolva szép savkészlet és egyensúly. Enyhe cseresség, elegancia, hosszú és komplex bor!
- Posip Sur Lie (2009): Az a bizonyos több nemzetközi díjas tétel. 80 dkg terhelés, 50 éves ültetvényről. Tartályban erjedt, majd egy 1 évig hordóban érlelte a borász. 13,5% alc. Tökéletes egyensúly és harmónia. Illata komplex, ásványos, már-már somlói karakterű (vegyszeres, füstös ásványosság). Ízében is komplexitás, ásványos és elegáns. Már-már burgundiai grand crue-k kategóriája. Erős 5 csillag. Szerelembe estünk ezzel a Posippal :).
- Posip Sur Lie (2008): 13,9% alkohol. Érett, komplex és hosszú. Ez is elegáns, de a 2009-es fényében kevésbé érvényesül.
- Plavac mali (2008): Tévedtünk, amikor azt hittük, hogy a 2009-es Posippal a csúcsra értünk. A tétel nincs forgalomban, egy kísérlet. 280 liter, 600 öreg, teraszos művelésű tőkéről. Illatában és ízben is só, szardella, tenger, végtelen komplexitás és elegancia! Tényleg a legizgalmasabb burgundiai Pinot Noir-okal vetekszik. Címkéjén a borász mosolyogva mutatja a szardíniát, nem csak mi éreztük a szardellás hasonlatot. Magas 5 csillag!!

Profi és elegáns ember, és hiteles borászat. A kóstoló végén közösen megállapítjuk, hogy a borászat nemzetközi szinten is élvonalbeli tételeket készít, sőt kifejezetten ritka, hogy fehér és vörös borban is ennyire elragadtatjuk magunkat.

2018-as tapasztalatok:
Az út során továbbra is korábbi személyes kedvencem ez a kérlelhetetlenül makacs, önfejű, de mindig kísérletezni kész borász. Nagyon örültem, hogy a 2011 után 2013-ban tapasztalt fajélesztős vonal háttérbe szorult.

1. Rosé 2016: Plavac mali. Az eddigi dél-dalmát rozékhoz és a fajtához képest is meglepően üde, hosszú, tapadó tannin nélküli bor, jó savval, és málnás karakterrel. Innám bármikor a tengerparton :).
2. Plavac Mali 2015: 85 éves ültetvény. Ezzel a borral mutatja be, hogy milyen módon akarja a meleg évekből adódó magas alkoholt és a sok tannint kordában tartani. Először hideg-áztatja 12 napig, majd hordóban erjeszti ki a mustot. Első illat gyümölcs hegyek, majd szellőztetés után kis füst, szardíniás érzet. Hosszú, nagyon jó savval, remek ásványosággal! Remek bor!
3. Posip 2017: acél, spontán erjesztés. Tiszta, nagyon gyümölcsös, körtés illatú bor. Nagyon jó inni, de több sav kellene. Ezzel együtt szerethető.
4. Posip Intrada 2017: ez is inox, de 40%-a fajélesztő. A szerkezete remek, szép gyümölcsöséggel, de nem tudok elvonatkoztatni a fajélesztőtől. Nem tolakodó, de mégis ott van egy pici zavaró aroma.
5. Posip Sur Lie 2015: 55 éves ültetvény, 500-750l hordóban hűtött erjesztés, a fele almasav bontott. Komplex, hosszú, ásványos, nagyon jó savszerkezettel. Ugyan érezhető a fa, de elegáns.
6. Posip QR 2015: 50 órás hideg áztatás inoxban, utána hordóban erjesztés. Nagyon komplex bor, amelynek az illatában határozott, de mégis elegáns hordós jegyek érezhetőek. Lépést tart a borral. Nagyon szép savszerkezetű és hosszú, és komplex-ásványos, bor. A hordó itt is érezhető, de nagyon dögös és elegáns!
7. Posip 2012: Az aranyba hajló, narancsos színű boron is látszik, hogy ez egy héjon erjesztett tétel. 100 (!) napig erjedt, majd 2 évet töltött hordóban. Illatában méz és füge. Kóstolva selymes, nagyon jó sav, semmi durva tannin és nem is tapad! Hiányzik belőle az a rusztikus, vad, néha csúnya oxidált karakter, ami miatt nem feltétlen kedvelem ezt a kategóriát. A bor íze és illata is tiszta, inkább egy jó portói Tawnyra emlékeztet. Ízben füge és narancs lekvár, nagyon komplex és végtelen hosszú. Az egyik legjobb, amit valaha ittam ebből a stílusból!

7. Zlatko Bačić (Črnja Luka)


2011-ben a napot egy remek szabadtéri estebéddel zártuk Zlatko Bačić 800 éves családi birtokán, 600 éves olajfák árnyékában. Remek sonkát és sajtot kaptunk, majd sült zöldségek és bárány érkezett.
A család bora csak kíséri a gasztro élményt, de nem vall vele szégyent.
A fehér Malvasija Dubrovačkaról azt mondja, hogy 4. századi és török eredetű itt. Hogy ez az ismert középkori Malvasia fajta mit keresne a törököknél azt nem tudom :). Korrekt jól iható fehér.
A Shiraz, Cabernet, Plavac Mali (2009) cüvée-ről vendéglátónk azt mondja, hogy a Cab. Savnak köszönhetően kedves, lágy és jól iható :). No, ezt sem gyakran halljuk a fajtáról. De a bor teljesen korrekt, gyümölcsös, szép savú és tényleg jól iható. A 2008. évjárat szintén erőteljesen gyümölcsös, meglepően jó savakkal, érett tanninokkal, több mint korrekt.
A desszerthez édes Proseket kapunk (2006-2009 közötti évjáratból, sherry érlelése jellemző solera- jellegű technológiával.) Az alapanyag jellemzően 45 napig Plavacból szárított. 30g cukor, 16,5% alkohol mellett meglepő elevenek a savak. Nincs benne oxidáció, az illat likőrös, de tiszta és fűszeres. A maga nemében tök jó.

Elégedetten zárjuk a mai napot is, köszönetet mondva vendéglátóinknak és szervezőinknek! (Kösz Karesz és Laci :)!)

Fotógaléria: Korculai bortúra