Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Zelve - Gülsehir
Gomeda - Tatlarin
Güzelyurt - Kappadókia Cooking
Kayseri Régészeti Múzeum
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


Kirándulások - új helyek



1. Zelve Szabadtéri Múzeum (belépő 8 líra)

Zelve, a Göreme-Avanos útról Cavusin után jobbra, Pasabag után 1 km-re található kolostor komplexum. 3 egymásból nyíló völgyben fekszik. A jellegében hasonló Göreme Szabadtéri Múzeumhoz képest itt nem találunk gyönyörű freskókat, de a természeti környezet és a sajtszerűen átlyuggatott sziklaképződmények sokkal izgalmasabb mászkálással, és ami a lényeg kevesebb turistával kecsegtetnek. Jól bejárható, mégis kalandos. Vigyünk magunkkal vizet, mert 2-3 óra gyorsan elmegy a völgyben, ha az egészet bejárjuk.

A völgyöz kötődő legenda, hogy egykor egy szent embert üldöztek a katonák, akit beszorítottak a völgybe. Ő Istenhez fohászkodott, aki madárrá változtatta, így elmenekült üldözői elől. A katonákat pedig különös formájú sziklákba zárta. Így a mai napig mind madarak, mind ?tündérkéményeknek? hívott sziklák tömegével találkozhatunk itt.

Nem teljesen világos, hogy a völgy, mint lakóhely, mióta használt, hiszen a kora hettita időkből már ismertek a régióból 5000 éves barlang és földalatti városok is. Az bizonyos, hogy az első ikonrombolás előtt (i.sz. 730-787) már keresztény közösség lakott itt, sőt feltehetően a keresztények legelső kappadókiai települése is itt volt. Templomai és freskói sajnos tönkrementek, a megmaradó állapotok a 9.-13. századi virágkort tükrözik. Legfontosabb templomai közül sajnos a Geyikli Kilise (Szarvasos templom) beomlott, de az Üzümlü Kilise (szőlő motívumokkal ), és a Balikli Kilise (hal motívumokkal) látogatható.

Az itt élő közösség az arab, perzsa, majd szeldzsuk betörések és terjeszkedés hatására menekült el. Később az itt letelepedő törökök egészen 1952-ig használták, erről árulkodik a kis muszlim imahely is a 3. völgyben. Sok helyen olvastam, hogy az 1924-es görög lakosságcseréig (értsd: kitelepítés), keresztény és muszlim közösség harmóniában élt itt.

A török kormány - részben egyre omlásveszélyesebb volta miatt - a lakókat a közeli Yeni Zelve (Új Zelve) nevű faluba költöztette át. A völgy 1967-től múzeumként látogatható. (belépődíj: 8 líra, 17.30-kor zár)

Fotógaléria: Cavusin   Fotógaléria: Pasabag  
Fotógaléria: Zelve  


2. Gülsehir

A kis városka Nevsehirtől északra (kb. 20km), az Avanoson keresztül folyó Kizilirmak (Vörös folyó) déli partján fekszik. A legtöbb turista csak a reptérről jövet-menet találkozik vele.

Már a történelem előtt időkben is fontos folyami átkelőhely volt. Az Isztambuli Régészeti Múzeumban őriznek innen egy kb. 7500 éves sziklaoltár darabot.

Az első írások a hettita időkben Zoropassos néven említik. Később uralták frígek, lídek, perzsák, és görögök is. Sőt, kitüntetett szerepű határváros is volt, amikor a keletről terjeszkedő Lüdia (Lídia) I.e. 585. május 28-án a halüszi csatában megütközött a Méd Birodalom uralkodójával Uvakhsatra-val (Küaxarész). A csatának egy napfogyatkozás vetett véget, amelyet a felek isteni jelnek vélve kibékültek. Közös határfolyónak akkori nevén a Halüsz folyót, a mai Kizilirmak-ot nevezték ki. A Római Birodalomban a város Arapsun névre hallgatott és fontos katonai útvonalon fekvő vízi átkelőnek számított.

Mostani nevét ("Rózsa város") az Oszmán nagyvezér Karavezir Mehmet Pasától kapta, aki az akkor 30 házból álló településen mecsetet, iskolát, fürdőt és kutakat építettet. A középkorban állítólag híres volt rózsaolajáról.

Acik saray (Nyitott palota) (belépés: ingyenes)

Gülsehir városka felé menet, a Nevsehirből érkező főút bal oldalán terül el egy a vulkanikus fennsíkból beszakadó "klasszikus" kappadókiai völgy, amely szintén nem a zsúfolt helyek közé tartozik. Annyira nem, hogy belépődíj sincs, pedig a bejáratnál van egy őrbódé.

Ennek ellenére történelmileg az egyik legizgalmasabb helynek tartják, és az egyik legősibbnek is. Kétségtelen, hogy egyik sziklatemplomában megmaradt egy kb. 1 méteres relief, amely két küzdő bikát ábrázol. A bikák szarvai közt egy ablak nyílik. A bika-motívum azonban nem csupán a reliefen látható, hanem okkervörös festékkel a kolostor refektóriumának falán is. Tény, hogy a bika a hettiták szent állata, így joggal feltételezhető, hogy a nyitott palota először hettita lakóközösségnek adott otthont, és csak évezredekkel később lett kora-keresztény kolostor központ.

Lyn Rodley 1985-ös "Cave Monasteries of Byzantine Cappadocia" c. könyvében felveti, hogy a nyitott palota korábban lehetett egyfajta "han", magyarul ősi kereskedelmi úton fekvő karavánszeráj, de katonai bázis, és nyári lakóhely is.

A kiterjedt terület bejárására hagyjunk 3-4 órát is, és ne a legforróbb nyári délidőt válasszuk. Sokan már az első völgyben megállnak, de menjünk tovább a belső ösvényeken Nevsehir felé, és az emelkedőkön lévő romosnak tűnő bejáratok is csodákat rejtenek, ne hagyjuk ki!

Fotógaléria: Acik Saray  


St. Jean (vagy St. János) templom (belépő: 5 líra)

A nevek használata a Jean vagy John között sok helyen keveredik, törökül Karsi Kilise.
Ha Nevsehirből Gülsehir felé megyünk szinte lehetetlen észrevenni, ráadásul az utat elválasztó virágágyás sincs megszakítva, így el kell menni a városközpont felé menő leágazásig, és ott visszafordulni. A főútról ebben az irányban már látszik a tábla. A ?Necip Fazil Caddesi?-n jobbra lefordulva hamarosan egy újabb építésű lakóövezeten haladunk keresztül. Hamarosan baloldalon látható lesz a múzeum jól jelzett parkolója. Mi 17 óra előtt érkeztünk, és már nem volt nyitva. Másnap visszatérve az őrön kívül senkit nem volt, ez sem egy túlzsúfolt hely. Így maradt időnk, hogy elmélyülhessünk Kappadókia legszebbek közé tartozó sziklafreskóiban.

Kívülről a szokásos tufába vájt, kisméretű ablakokat láthatjuk és eszünkbe sem jutna, hogy a sziklák egykori borospincét, sírokat, víztározót, lakásokat és egy csodás kétszintes templomot rejtenek. A templomot 1995-ben Ridvan Isler vezetésével restaurálták.
Az alsószinten lévő kereszt alakú, dongaboltozatos rész kupolája beomlott, azt helyreállították. A falakat vörös és okker színű stilizált állatokat idéző, geometrikus és a növényi minták díszítik. A felső templom apszisának, és dongaboltozatának freskóit viszont gyönyörű állapotban találjuk. A restaurálás előtt egy réteg fekete korom borította, feltételezem ez óvta meg a későbbi pusztítástól. A bibliai jelenetek közötti évszám 1212-re teszi keletkezésüket. A freskók a Szentek portréin túl, Jézus életét, az angyali üdvözletet, az utolsó vacsorát, Júdás árulását, Szűz Mária álomba merülését a kereszt alatt, a levételt a keresztről, az asszonyokat a sírnál, stb. ábrázolják. A déli falon ábrázolt Utolsó Ítélet Kappadókiában egyedülálló, ritka motívum.

Fotógaléria: St. Jean templom