Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Zelve - Gülsehir
Gomeda - Tatlarin
Güzelyurt - Kappadókia Cooking
Kayseri Régészeti Múzeum
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


Kayseri régészeti Múzeum és kis Hettita történelem



Cím: Kisla Caddesi 2, Kayseri 38030
A nem túl nagy múzeumot 1969-ben nyitották. Legfontosabb leletei közé őskori kerámia, kő és csontleletek; Hettita kori szobrok, vésett feliratos táblák; fríg, római és bizánci üveg, valamint fém tárgyak, szarkofágok; továbbá Ottomán művészeti alkotások és szőnyegek tartoznak. Akár 10 perc alatt is végigrohanhatnánk rajta. A múzeum elsősorban azoknak lesz érdekes, akik valamennyire képben vannak, vagy képbe akarnak kerülni Kappadókia hettitákig visszanyúló történelmében.
Már a bejárat előtt izgalmas leletbe ütközünk egy egyszerű esővédő alatt: Göllüdag-ból származó i.e. 8. századi késő hettita kőoroszlánokra. A Nigde-től 60km-re, Kömürcü falu közelében található 2172m magas hegycsúcson egy hettita erődített fellegvárost tártak fel a kráter tó mellett 1934-ben. Az ásatásokat 1968-ban és 1992-ben is folytatták. A települést feltehetően egy újhettita királyság részeként az i.e 12. században alapították, majd az i.e. 9. században került Phrygiai befolyás alá. A Göllüdag oroszlánok egy 112x228m nagyságú monumentális épület kapuit védték. További példányok a Nigde-i Múzeumban találhatóak.

A leletek egy jelentős része a környékbeli régészeti szenzáció helyéről, a Kayseritől 20km-re lévő Kültepe ("Hamudomb") falu mellől származik. Bár a lelőhely már korábban is ismert volt, érdeklődést csak azután váltott ki, hogy felmerült innen származhatnak az ékírásos, óasszír nyelvű, ún. Kappadókiai táblák. A vésett agyag "jegyzetek" lelőhelyét 1925-ben találták meg a halomtól délre. Mint később kiderült, ez a város Kanis (másképpen Kanes, Kárum Kanes), ahol Asszír kereskedők az i.e. 3. évezred második felében létesítettek kereskedőtelepet, ún. karumot. (Az akkád karum szó jelentése "kikötő".)
A kereskedők több ehhez hasonló telepet hoztak létre, amelyek Asszíria Anatóliába vezető kereskedelmi útvonalai mentén feküdtek. (Hasonló logikával, mint a későbbi selyemút karavánszerájai.) Ezek az eredeti lakosságtól jellemzően elzárva, autonóm módon működtek. Kanis az asszír karavánutak egyik végpontja volt, a legfőbb kereskedelmi árucikkek pedig a babilóniai textíliák, gyapjú és ón, valamint az anatóliai ezüst voltak. A város eredeti lakosságát hettita és/vagy mezopotámiai eredetűnek tartják, asszír kereskedői fénykorát az i.e. 1950-1850 évek között élte.
Általában nem ismert, hogy a Kanis és a kappadókiai táblák megtalálását egy cseh tudósnak, Bedřich Hrozný-nak (1879. május 6.-1952. december 12.) köszönhetjük. Felsőfokú tanulmányait a Bécsi Egyetem teológia és bölcsész karán folytatta. Fő érdeklődési területe Közel-keleti ékírásai és azok fordításai voltak. 1906-ban a mai török Bozaköyben Hugo Winckler német régész számos ékírásos táblát talált. Ezek közül a legfontosabb a II. Ramszesz és egy bizonyos Hattuszilisz nevű hettita uralkodó között az ún. kádesi csata után kötött békeszerződést tartalmazó cseréptábla, melyen a szöveg hieroglifákkal, és ékírással is megjelenik. Az i. e. 1274 májusában zajlott csatát Egyiptom II. Muvatallisz Hettita uralkodóval vívta, ahol igazából senki sem nyert. A hettita levéltárban megtalált (eredetileg ezüst táblába vésett) szerződés agyag másolatából kiderül, hogy csak jóval később, II. Ramszesz uralkodásának 21. évében sikerült az új hettita királlyal, III. Hattuszilisszel békeszerződést kötni. Bedřich az ékírásos szövegeket megfejtette, és azt az indoeurópai nyelvcsaládba sorolva a hettita nyelvként azonosította. 1924-25-ben cseh expedíciót vezetett Kis-Ázsiába, ahol Kültepén körülbelül ezer ékírásos agyagtáblát talált. Ezek az ún. Kappadókiai táblák. Hogy további ásatásokat is folytathasson, a környező területet is megvásárolta, amit később a Cseh államra ruházott. Itt találták meg Kanis városát.

Az ásatásokat a Török Történeti Társaság képviseletében 1948-ban Prof. Dr. Tahsin Özgüc folytatta, és több ezer újabb 3-4 ezer éves tábla kerül elő. 1984-ben Tahsin Özgüç és Nimet Özgüç további asszír és hettita nyelven íródott táblákat találtak, így a lelőhelyről több mint 10 000, a kolónia archívumának tekinthető, ékírásos tábla került a napvilágra. Üzleti dokumentációk, leltárak, végrendeletek, stb., amelyeket a legkorábbi anatóliai írásos emlékeknek tartanak.

A hettita nyelv megjelenése nem véletlen, hiszen a legtöbb történész egyetért abban, hogy Kanis települése részben, vagy egészben azonos és/vagy szomszédos a későbbi hettita királyi várossal Nessával. A Kanesi asszír kolónia történelme tehát szorosan összefügg a nem tisztázott eredetű Hettita Birodalommal.

A hettiták és a térség hemzsegnek az egymással összefüggésbe hozható nevekkel, így szerintem kibogozhatatlan a teljes történet. Ezért is sok az egymásnak ellentmondó elmélet. A mai Anatólia területe az óasszír szövegekben az i.e. 3. évezredben Hattum névként szerepel. Később ezt a térséget Hattinak, lakóit hattik-nak néven is említik. Egyes elméletek azonosítják őket a hettitákkal oly módon, hogy a folyamat egyszerűen a helyi őslakosság birodalommá szerveződéseként ment végbe. Ezen elmélet szerint a hettita nép tágabb értelemben magában foglal több anatóliai nyelvet beszélő népet (pl. a hattikat, hettitákat, luvikat, palaiakat is, stb.). Ezek nyelvek emlékei a hattuszaszi levéltárban fennmaradtak. Mások a hattik valamiféle globális népvándorlásban való eltűnéséről beszél. De a vándorlás és a hettiták megjelenésének iránya sem egyértelmű. Van, aki szerint Európából (Balkán felől), mások szerint a Kaszpi-tenger felől érkeztek.

A hettita név a héber Bibilában közel 50-szer kerül említésre, de a görög és latin források sehol sem említik. Emiatt sokáig csak kitalált népnek vélték.

A hettita elméletek nagyon fontos leletei közé tartoznak az i.e. 14 századi ún. Amarna-levelek, amelyek az Ehnaton fáraó idejében rövid ideig fővárosként szolgáló óegyiptomi Ahet-Aton (ma El-Amarna) közeléből kerültek elő. A 379 db agyagtáblát 1887-ben egy egyiptomi parasztasszony találta. Érdekes, hogy a főként államigazgatási dokumentumok elsősorban akkád (óasszír) ékírásos nyelven íródtak, ami azt bizonyítja, hogy ekkor már egyértelműen a térség közvetítő nyelve volt. A táblák között más birodalmak uralkodóival való levélváltásokon túl, egyiptomi-akkád szótár és babilóniai eposzok (Adapa-eposz, Nergal és Ereskigal) szövegei is előkerültek. Itt említik "Kheta királyságát". Az első tudós, aki azonosságot feltételezett az asszír forrásokból előkerülő "hatti népe", a kheta-iak, és a bibilia hettiák között a kitűnő oxfordi asszirológus, Archibald Henry Sayce (1846-1933) volt. Később több más asszír és egyiptomi írásos emlék is előkerült. II. Ramszesz feliratain ezt olvashatjuk: "Azoknak a győzelmeknek a kezdete, melyeket Felső- és Alsó-Egyiptom királya, Uszermaatré Szetepeuré, Ré fia. Amon kedveltje, Ramszesz aratott Hatti országában".

Az Amarna-levéltárból előkerült egy olyan tábla is, ami Narám-Szín akkád uralkodó látogatásáról ír. Az őt elkísérő 17 fejedelem között szerepel egy bizonyos Pambasz (vagy Pamba) Hatti, Cipani és Kanis uralkodójaként. Ő az első névről ismert hettita király, aki az i. e. 22. század első felében élt. Utána közel 500 évig nem maradt nyom hettita uralkodóról és nem lehet véletlen, hogy a következő ismert hettita uralkodók is Kanissal, majd később Nessával hozhatóak összefüggésbe az i.e. 19. századtól. (pl. Hurmelisz i.e. 1845 körül Kanis királya; Harpativasz i.e. 1830 körül Kanis királya; Inar i. e. 18. század Nesza és Kanis királya; Varszamasz i.e. 18. század Inar fia, Nesza és Kanis királya; Anittasz i. e. 1750 körül Kusszara, majd Nesza királya, stb.). Egyes elméletek szerint az asszír "Kárum Kánes" városnév a hettita "Karum Ka-a-ne-e-es" alakjából először "Ka-ne-e-sa", majd "Ne-e-sa" formára módosult.

A fentiek alapján is látható, hogy Kanis és Nessa az első fontos hettita királyi városok egyike volt. Sőt bizonyíthatóan birodalmi főváros is, amikor Anittasz (Anitta) i.e. 1750 körül a fővárost ide helyezte át Kusszarából, apja (Pithanasz) hódításai nyomán egyesített Hettita Birodalomban. A Bogazköyben feltárt későbbi főváros levéltárából előkerült ún. Annitasz szöveg (vagy kiáltvány) az uralkodó történetét írja le, és a legkorábbi óhettita nyelvi emléknek tekinthető. Tulajdonképpen egy életrajzi sztélé, egy véset sziklatábla. Annitasz neszai uralkodásának bizonyítékaként egy kanisi bronztőr került elő az ásatások során, az "A-ni-ta ru-ba-im", azaz "Anitta nagyherceg palotája" szöveggel. Ő használta először a Nagy Király címet, és tőle származik több hettita hatalmi jelkép, mint trónisten, a vastrón és a vasjogar is. Kanis, vagy Nessa fénykora akkor ért véget, amikor I. Hattuszilisz 200 évvel később a fővárost újra visszahelyezte Hattuszaszba.

Annak ellenére, hogy leletek többsége az Anatóliai Civilizációk Múzeumában van Ankarában, számos érdekes lelet akad a kis Kayseri Múzeumban is. Több kanisi agyagtábla mellett, néhány érdekes hettita szobrot és sztélét is láthatunk.

Az ún. "Bahçeköy Sztélé", egy 1901-ben Bahçeköy közelében előkerült luvi nyelven íródott 4 soros kőtábla, amelyet egy Kurtisz nevű uralkodónak állítottak, egy bizonyos Atuna királyának. Atuna a Tabaal (vagy Tabal) néven i.e. 9. században 24 kisebb fejedelemség egyesülésével létrejött újhettita királyság egyik városa, a mai Törökország Kayseri, Nigde és Adana tartományainak területén helyezkedett el. Maga Tabal feltehetően már az i.e. 12. században önállóan létezett. A luvi (luwi, luwian) nyelv a hettita rokon nyelve, azzal, hogy önálló hieroglif írás, és nem asszír ékírásból táplálkozik. Nem tekinthető a birodalom hivatalos nyelvének, de nagyon elterjedt volt, már a középhettita királyságokban is. Az újhettita időkben (i.e. 12 - i.e. 8.század) részben keveredett az arámival, majd az újasszír hódítások után az i.e. 7. században tűnt el. A luvi nyelvből alakult ki pl. a lük, lüd (lídia), phrüg (fríg) és káriai, ami a latin nyelvekkel teremt kapcsolatot. De összekapcsolja a hettita, az ógörög, és feltételezések szerint az etruszk nyelvet is. Nem bizonyított, de sokan úgy vélik, hogy az i.e 8. századi sztélén szereplő Kurtisz azonos a Kurti néven II. Sarrukín évkönyveiben megjelenő uralkodóval.

Kululu szobrok és sztélék

Kululu egy kis falu Kayseri tartományban, Tabal Királyság központi városa, sőt egyes kutatók szerint fővárosa volt. Több szobor és luvi nyelvű sztélé került elő innen. Kululu ősi hettita neve nem ismert, vannak akik Artulu, mások Atuna városával azonosítják. (Mindkettő a Tabal királysággal függ össze). Alapítója I. Tuvatisz nagy király (i. e. 837 előtt). A sztélék neki, valamint fiának Wasusarmas-nak, egy Panunis nevű hercegnek, valamint egy Ruwas nevű uralkodónak lettek állítva. Ez utóbbit Tuvatisz egyik alkirályának tartják. Az ún. Kululu 5 sztélé pedig egy ház alapító levele. Wasusarmas (asszír nyelven Wassurme), azért is érdekes, mert III. Tukulti-apil-Ésarra Újasszír Birodalmi uralkodó az i. e. 738 és i.e. 730 közti hadjáratai kapcsán többször említi évkönyveiben.

Fotógaléria: Kayseri Régészeti Múzeum  


Köszönet az alábbi forrásoknak:

- Wikipedia
- www.cappadociaturkey.net
- www.cappadociaexplorer.com
- Trevor Bryce: The Routledge Handbook of The People and Places of Ancient Western Asia: The Near East from the Earky Bronze Age to the fall of the Persians Empire (Taylor and Francis, 2009)
- Trevor Bryce: The World of The Neo-Hittite Kingdoms: A Political and Military History (Oxford University Press, 2012)
- Lyn Rodley: Cave Monasteries of Byzantine Cappadocia (Cambridge University Press, 1985)