Kék portugál szőlőfajták T
Tinta Amarela = lásd Trincadeira
Tinta Barroca
Ez az egyik leggyakrabban ültetett vörös szőlő a Douroban, és az öt hivatalosan ajánlott alap portói fajta egyike. Genetikailag rokonságban áll a Touriga Franca nevű fajtával. Douroban Grossa néven is ismert, de nem azonos az Alentejoban előforduló Tinta Grossával. Kb. 4500 hektáron terem.
Magas hozamú, jó cukorgyűjtő, magas potenciális alkoholra képes fajta. Korán érik, jól ellenáll a kártevőknek és betegségeknek. Viszont érzékeny a szárazságra, ilyenkor gyakran túléretté és mazsolássá válhat. Ezen tulajdonságai miatt a 19. század végén pont azért terjedt el, mert jól érzi magát a hűvösebb, északi lejtőkön.
Rendívül sötét színű, de mivel bőre vékony, így tanninja nem durva, sőt mennyisége alacsonynak mondható, kifejezetten lágy. A portói blendbe a szín mellett szilvás, fekete cseresznyés gyümölcsjegyeket visz. Fajtaborként ritka, de kifejezetten érdekes, elegáns fajtának írják le (pl. Quinta das Tecedeiras).
Tinta Caiada (a spanyol Parraleta)
A Mediterránumban elterjed, számtalan nevű fajta. Manapság leginkább spanyol eredetűnek tartják, ahol a neve Parraleta. Szardínián Salceno Negro, Korzikán Carcajolo. Egyes elméletek szerint közel áll a toszkán Vermentino Nero-hoz, de erre még nincs genetikai evidencia.
A Douro régióban Tinta Lameira néven terjedt el. De megtalálható Alentejo, többnyire vegyes régi szőlőültetvényein is, ahol DNS vizsgálatokkal alátámasztottan azonos a Monvedro fajtával. Portugáliában mindössze 300 hektáron fordul elő.
Nem könnyű fajta, rothadásra érzékeny, elsősorban forró klímán érzi jól magát. Nem különösebben népszerű, leginkább házasításokban fordul elő. Fajtatiszta borát fiatalon fogyasztandó, intenzív színű, jó savakkal és kellemes, érett gyümölcsös, néha vegetális aromákkal bírónak írják le.
Tinta Lameira = lásd Tinta Caiada
Tinta Miúda (a spanyol Graciano)
Szintén az egész Mediterránumban elterjedt fajta, számtalan rokonsági kapcsolattal. A genetikai sokszínűsége okán leginkább spanyol eredetűnek mondhatjuk. De DNS vizsgálatok kimutatták az azonosságot a szardíniai Bovale Sardo és Cagnulari, a languedoc-i Courouillade és Morastell fajtákkal, és még sorolhatnánk. Szardínia szigete 1323-1720 között a spanyol király uralma alatt állt, ekkor vihették be oda a fajtát a Carignan-al együtt.
Közeli rokonságban van a Monastrell (Mourvedre) fajtával is, de nem azonos, ahogyan azt korábban hitték. Szintén DNS vizsgálatok cáfolták meg a Bobal, Mazuelo, Morrastel, Negrette, Parraleta és Pascale fajákkal való azonosságot is.
Portugáliában 2010-ben 460 hektáron termett. A száraz, meleg talajokat és klímát kedveli, ezért leginkább Alentejo és Lisszabon környékén fordul elő.
Borát általában kiváló minőségűnek írják le, mély színű, testes, határozott tanninokkal és jó savkészlettel. Bár jellemzően házasításokban fordul elő, de fajtatiszta borát jó érési potenciálúnak tartják.
Tinta Roriz = Tempranillo
Ezen a néven jellemzően a Dao és a Douro régióban fordul elő.
Tinto Cao
Nevének jelentése "vörös kutya", bár senki nem tudja miért. Az egyik legősibb portugál fajtának tartják. Genetikailag rokonságot mutat a fehér Viosinho és a Tinta Franciska fajtákkal. Termesztése a Douroban a 18. századra nyúlik vissza, ma már az egyike az öt hivatalosan ajánlott vörös szőlőnek. A Dao régióban is megtalálható.
Minőségéről azt írják, hogy „nyilvánvaló a tökéletes egyensúly a tanninok, a savasság és a cukor tatalom között”. Érett tanninjainak minőségét, és gazdag színét emelik ki. Jól strukturált, hosszú életű, és jól érlelhető. Aromáiban egy izgalmas virágos jegyet emelhetünk ki a piros bogyós gyümölcsökön túl. Gyakran házasítják Touriga Nacional és Aragonez (Tempranillo) fajtákkal.
Daoban esetleg problémás lehet minden területen a beérése. Luis Pato az egyik leghíresebb termelője.
A fajta vastag bőre védelmet nyújt a gombás megbetegedések ellen. Egyetlen ellene szóló érv, hogy nagyon késői érésű, és hihetetlenül alacsony hozamokra képes. Az egyik weboldal szerint, olyan alacsonyra, hogy az már gazdaságilag életképtelen, így fajta a kihalásra van ítélve. Ahogy azonban látjuk a tendenciákat, pont ezek a fajták adhatják egy ország hosszú távú borstratégiájának alapkövét. 2010-ben mindössze 374 hektáron termett.
Tinta Francisca (Tinta Francesa)
Gyakran összekeverik vele, de semmi köze a Touriga Francesa-hoz. Elsősorban a Douroban terem mindössze 32 hektáron, portói házasításokban lelhető fel.
Eredete bizonytalan, egyes leírások a Pinot Noirral hozzák összefüggésbe, de genetikailag ezt megcáfolták. Ősi fajta, igazoltan rokonságban áll a Viosinho, a Tinto Cao és a Rabigato szőlőkkel.
Koncentrációja, savkészlete alacsonyabb, mint a többi portói fajtáé, jellegzetessége édeskés illata.
|
Fotógaléria: Portugál bortúra teljes fotógaléria
|
