Korai kelés után (amivel megint több utastárs problémázott) elindultunk a Nápolytól délre található Sorrentói félsziget irányába, az ún. Amalfi partvonal felfedezésére. Hihetetlen szépségű tájakon vezetett utunk, ahol percről-percre megcsodáltuk sofőrünket, aki a néhol középkori sikátor szélességű úton manőverezett buszunkkal … sikeresen. Német és észak-olasz buszokon többször felhúzta magát, ugyanis ilyen úton csak cipzár-szerűen lehet - a szembejövőket ciklikusan elengedve - haladni, amit a túlságosan ránk jövő buszok gyakran akadályoztak. Ilyenkor vezetőnk félreérthetetlen kézjelekkel irányította útjába a béna sofőröket J. Nem tudom egy nyári, nyaralós szezonban itt hogyan lehet haladni ? Pedig a sziklafalakban meghúzódó szállók tenger felé kinyúló medencéinek és teraszainak látványa igen vonzó …

Első megállónk Positano, a környék egyik felkapott luxus üdülőhelye. A városka teraszszerűen terül el egy hullámos fennsíkon, parkok, erdők, narancs- és olajfaültetvények közt. A fennsík 20-70 méter magas, meredek sziklafallal szakad a vízbe, amelynek pereméről szállodák néznek a tengerre. A sziklák tövében gyönyörű tengeröblök, szirtpadok, kristálytiszta kék víz várja a vendégeket, ahová a szállodákból legtöbbször lépcsőn lehet lejutni. Mi buszunkkal lejutni nem tudunk, fentről – a szerpentinről - gyönyörködünk a panorámában, majd továbbindulunk.

Számomra a nap legizgalmasabb látnivalója, a korábban általam nem igen ismert történelmű, napjainkban csupán 6000 lakosú városka: Amalfi. A város római, bizánci múltra tekint vissza, majd a 8. századtól a Longobardok fennhatósága alatt fejlődő jelentős kikötő. A X. században Itália első hatalmas tengeri köztársasága és a szaracén kalózok megfékezője volt. Genova és Pisa vetélytársaként itt alkották meg a Földközi-tenger hajózási törvényeit, a világ első tengerhajózási szabályzatát a Tavole Amalfitane-t.  A város 1131-ben II. Roger normann nápolyi király uralma alá került és jelentőségét elvesztette, de így is sikerült 10-13. századi épületeit és hangulatát megőriznie.

Amalfi a keleti és nyugati kereszténység találkozásának helye. Itt őrzik és tisztelik 1208 óta Oroszország védőszentjének, Szent András apostolnak ereklyéit.

A városka legfőbb látványossága a 10.-13. századi Duomo (dóm), amelyen jól láthatóak a normann-lombard és hajózás során szerzett tapasztalatokról árulkodó meghökkentő arab építészeti jegyek.

A város partjai meredeken szakadnak a több száz méter mély, kéklő vízbe. A sziklák és a tenger ölelésében megbújó, kicsiny, de elbűvölő tengerpartja ideális lehet egy nyaralásra.

Az Amalfiban eltöltött néhány óra után folytatjuk utunkat Ravello-ba

Ravello az Amalfi felett található hegyvonulat egyik legbájosabb települése. Lélegzetelállító panorámájával a környék kihagyhatatlan helye, még ha nem is történelmi ismereteink legstabilabb pontja. Néhány utastársunk hallott már a hely komolyzenei szerepérők, hiszen állítólag Wagnert is megihlette a Parsifal írásakor.

A város történelme a 9. századtól követhető és legősibb emléke a 11. századi Dóm, amelyet Szent Pantaleone-nak szenteltek. Itt őrzik a 4. századi szent vérét, amely évente kétszer (májusban és augusztusba) cseppfolyóssá válik.

Leggyakrabban azonban a Villa Rufolo parkjai és csodás panorámája szerepel a környéket bemutató fotókon. A koraközépkori nemesi család 13. századi villája arab-szicíliai stílusban épült és kevés lenyűgözőbb helyet láttam életemben. Tudták hová kell építeni annyi szent!

Miután kicsodálkoztuk magunkat bepillantottunk a helyi kerámiagyártás remekeibe, hiszen minden sarkon jobbnál-jobb kerámia bolt várt bennünket. A méteres padlóvázák, csempék és étkészletek, dísztálak egyes darabja több ezer eurót kóstáltak … de mi beértük egy remekbe szabott olíva és kávé tartóval, amit kísérő lányainkra tekintettel sikerült 100 eur alá alkudnunk 150-ről.  Utolsó próbálkozásként helyi borokkal ismerkedtünk Ravello egyetlen eredetvédett (DOC) területéről, de inkább maradunk Egernél.