GALAMBÓC - VÁRA
Utazásunk során 1 napi szállásunk a Galambóc előtt lévő Vinci faluban található
Vila Dunavski Raj 3 csillagos hotelben volt. A Dunához viszonylag közel, egy árnyas fenyő erdő buja kertkében álló szálloda kellemes és pihentető megálló. Nagyon szimpatikus személyzettel, mindenkinek ajánlom!
A vár kihagyhatatlan program egy Vaskapu - szoros felé tartó túrán, akár önálló úti célként, akár Bulgária felé autózva. Kiváló példája az okosan végzett műemlék rekonstrukciónak, amelyet 2014-ben kezdtek meg az EU összesen 8 millió eurós támogatásával. Jelenlegi formájában végül 2019 áprilisában adták át a nagyközönségnek. A palotában berendezett múzeumban egy remek filmet láthatunk a vár rekonstrukciójáról.
Az erőd területét megközelíthetőség és nehézség alapján négy zónára osztották: zöld (a legalsó rész; minden látogató számára nyitott), kék (csak felnőttek számára; 3-as és 4-es torony), piros (csak felnőttek számára, kijelölt speciális kísérővel). A fekete csak felnőttek számára, speciális kísérővel és speciális biztonsági eljárások mellett (megfelelő fizikai alkalmasság, speciális öltözék és lábbeli, akrofóbia /tériszony/ és ophidiophóbia /kígyó iszony/ teljes hiánya). Ez utóbbi biztosan sokak kedvét meghozza :-).
2024-es információk alapján hétfőn zárva tart. A zöld út minden más napon, a többi csak pénteken, illetve a fekete csak előzetes túra szervezéssel látogatható. Belépődíj kb. 6 euro/fő. A várhoz tartozó, sorompóval zárt és őrzött parkolót a jegyet vásárlók ingyen használhatják. Az információs központban egy éttermet és kávézót is találunk. Kb. 2 óra alatt alaposan be lehet járni a zöld utat, amibe egy kávézás is belefér.
Galambóc, szerb nevén Golubac múltja nem teljesen ismert, de régészeti feltárások - Végszendrőhöz hasonlóan - a korai neolitikumba viszik vissza. Az ún. vinca-tordosi kultúra a Körös-kultúra második felében kezdett terjedni, részben annak területén, nem teljesen ismert időrendben, de valamikor az i.e. 5. és i. e. 3. évezred között.
A térségben az i.e.2. évezredben a dákok és trákok, később az illírek, majd az i.e. 3. században pedig a kelta eredetű szkordiszkuszok (latinul Scordisci) jelentek meg. Logikusan Galamabóc környékét is uralták, de nincsenek egzakt információink.
A Római Birodalom végül i.e. 12 körül legyőzte őket és a térség a Moesia Superior tartomány része lett. Golubac közelében, a Duna-part fölé magasodó természetes dombon, egy masszív falazatú római kori erődítést tártak fel tornyokkal és kőtörmelékből készült bástyákkal. A leletek továbbá egy településről és temetőről, valamint egy római útról is tanúskodnak. A szöveges emlékek a "III Flavia" és a "VII Claudia" légiók térségbeli jelenlétét igazolják. Az UNESCO védelemre javasolt listájában az erődítményt az i.sz. 1. század végén és a 2. század elején épült Vicus Cuppae településsel azonosítják. Közigazgatásilag Viminacium - Szerbia délkeleti részén, Kostolac mellett, a Duna jobb partján fekvő egykori Felső Moesiai tartományi főváros - alá tartozott. A Konstantinápolyon keresztül Nikomédiába (a mai Törökországi Izmit) vezető út egyik nagyobb állomása volt.
Ennek ellenére gyakori, de tudományosan nem igazolt véleményként - a szoros bejáratát védő stratégiai fekvése okán - többen azonosnak tartják a Tiberius Iulius Caesar (i.e. 42. november 16. - i.sz. 37. március 16.), a Római Birodalom második császára által építtetett "Columbaria" nevű római erőddel.
A 2010-es rekonstrukció során feltárt maradványok az erődöt megelőző római, majd bizánci településre utalnak, ahol egy vízvezetékrendszer maradványait is felfedezték.
A térség 803-tól 1018-ig az Első Bolgár Birodalomhoz tartozott, ezt követően Bizánc, majd 1193-tól a Második Bolgár Birodalom uralta.
1248 után a közeli Branicevo és így Galambóc környéke is Rosztiszlav (Rosztyiszláv) Mihajlovics (kb. 1210 - 1262) uralma alá tartozott. A magyar vonatkozású orosz-ukrán nemes, apja révén Novgorod (1230), Halics (1236-1237, 1241-1242), Luck (1240) és Csernyigov (1241-1242) fejedelme volt. Amikor Halicsban nem tudta megerősíteni uralmát, IV. Béla magyar király udvarába ment, és feleségül vette a király lányát, Annát. Ezt követően az Árpád ház hercegeként Szlavónia bánja volt (1247-1248), később a Macsói Bánság (a mai szerb Macva) első hercege lett (1248-1262 után), és így a királyság déli részeit kormányozta. 1257-ben elfoglalta a bolgár Vidint, és ettől kezdve önkényesen Bulgária cárjának nevezte magát.
A 13. század második felétől a 15. századi oszmán hódításig a hatalom folyamatosan váltakozott a magyarok, bolgárok és szerbek között. Az sem tisztázott, hogy a jelenlegi középkori várat kik építették, illetve az sem, hogy eredetileg hány tornya volt. Abban általában egyetértés van, hogy az erőd nagy része a 14. század elején épült. Az egyik torony részeként egy ortodox kápolnát tártak fel, amelyre hivatkozva a helyiek szerbnek tartják.
Az erőd első ismert említése azonban csak magyar forrásokban található 1335-ből, amikor is Károly Róbert hódította meg hadjárata során. Amikor 1345 és 1355 között Stefan Dusan szerb cár bejárta a Szerbiához tartozó Branicevo területét is, a vár Toma várnagy, Erdély vajdájának a parancsnoksága alatt állt.
Az szinte biztos, hogy a törökök elleni eIső Rigómezei csatában elhunyt I. (Szent) Lázár Hrbeljanovics (1329 - 1389. június 28) Szerbia fejedelme, majd cár uralkodása alatt már szerb kézen volt. Azzal, hogy Lázár - azért, hogy ellenfelei és a fenyegető török ellen támogatója legyen - elismerte Magyarország fennhatóságát.
Rigómező után török kézre került, majd 1391-ben a magyar Temesvári Perényi Péter elfoglalta, de még ugyanabban az évben ismét elvesztette a törökökkel szemben. Később ismét visszakerült a Magyar Királysághoz.
1403-ban Luxemburgi Zsigmond magyar király, későbbi német-római császár személyes hűbérbirtokaként átengedte Stefan Lazarevic despotának, miután az magyar vazallussá vált. Amikor 1426-ban felmerült Stefan utódlásának kérdése, az év májusában Tatán egy szerződést írtak alá, amely szerint Zsigmond elfogadja Lazarevic unokaöccsét, Durad Brankovicot utódjának, azzal a feltétellel, hogy Stefan halálakor Galambóc, Nándorfehérvár és Macva visszakerül Magyarországhoz. 1427-ben, Stefan halála után, azonban Golubac parancsnoka, egy bizonyos Jeremija vajda nem tartotta magát a tatai szerződéshez és 12 000 dukát kártérítést követelt. Zsigmond megtagadta a fizetést, így Jeremija a várat török kézre adta.
1428 áprilisa körül Zsigmond 25 000 gyalogosból, II. Dan havasalföldi fejedelem vezette 6000 havasalföldi íjászból, 200 olasz tüzérből és néhány lengyel lovasból álló sereggel megtámadta a törököket. A folyó felől támadó hajói is voltak, amelyek közül az egyiket Rozgonyi Cecília, a Temesvári Rozgonyi István felesége irányította. II. Murád azonban május végén az ostromlott törökök segítségére sietett, így Zsigmond felhagyott a harccal. A visszavonulás során majdnem török fogsága esett, megmenekülését Rozgonyi Cecíliának köszönheti.
Az ezt követő többéves háborúk után a magyar hadsereg végül kiűzte az oszmánokat Szerbiából, és az 1444 késő nyarán megkötött ún. szegedi béke helyreállította a Szerb Despotátust, amelybe beletartozott Galambóc erődítménye is. Durad Brankovic halála után, 1456-ban azonban a vár ismét török kézre került. 1458-ban Corvin Mátyás ugyan visszafoglalta, de még ugyanabban az évben el is vesztette a Konstantinápolyt is elfoglaló II. Mehmed szultánnal szemben.
1481 őszén 32 000 fős seregével Kinizsi Pál indított expedíciót a törökök ellen Temes térségében, délre egészen Krusevacig nyomulva. Feljegyzések szerint Galambócnál ezer török lovast megöltek vagy foglyul ejtettek, 24 hajót elsüllyesztettek, és Mihaloglu Iskender bejt, az oszmánok által birtokolt Smederevo (Végszendrő) pasáját és a török sereg vezetőjét Kinizsi egyik embere a várkapuban lefejezte. A törökök ugyan kénytelenek voltak visszavonulni és hátra hagyni a várat, de Kinizsi hadjárata csak rablóhadjárat volt. Így nem sokkal később visszatért Temesbe, a török pedig gyorsan visszafoglalta az erődítményeket.
Az oszmánok balkáni kiűzésének évszázadaiban 1688-1690 és 1718-1739 között a Habsburg Monarchia, majd ismét az Oszmán Birodalom uralma alatt állt. 1804-1813 között, az első szerb felkelések idején pedig a lázadók tartották ellenőrzésük alatt. Végül 1867-ben Mihály szerb fejedelem birtokába került, aki fokozatosan megszabadította Szerbiát a teljes török uralom alól.
A török kiűzése után az erőd stratégiai jelentőségét fokozatosan elvesztette.
A vár három fő épületegyüttesből áll, amelyeket 9 db 20-25 méter magas torony, 2 portikusz (bejárati oszlop csarnok) és egy palota őriz, amelyeket 2-3 m vastagságú várfalak kötnek össze. Az erődítmény előtt egy a Dunához csatlakozó, vízzel feltöltött vár-árok volt. A várfalak előtt pedig a köznép számára kialakított település helyezkedett el. A tornyokat - a lőfegyverek elterjedésével párhuzamosan - a törökök átépíttették és korszerűsítették, valamint az eredeti 5, négyzetes tornyon túl 4 darab sokszögletű és hengeres tornyot is felhúztak.
A Vaskapu erőmű és duzzasztó gát 1964-'72 közötti megépítése jelentősen megemelte a folyó vízszintjét. Ennek következtében a hegyoldal alsó része és vele az erődítmény alművei is víz alá kerültek. A 21. század elejére a vár elhanyagolttá és veszélyessé vált, nagyrészét benőtte a gaz.
2005 tavaszán egy nyilvános projektet indítottak az erőd helyreállítására. A növények nagy részét eltávolították és egyes részeket - például a vizesárokban lévő Zawisza Czarny lengyel lovag tiszteletére emelt szökőkutat - rendbe hozták. A falak, a tornyok és a kőlépcsők jó állapotban voltak, de a felső szintre vezető fapadlók és a lépcsők elkorhadtak, így nagy részük járhatatlan lett.
Galambóc ezzel együtt is népszerűvé turisztikai látványossággá vált, amelynek magyar történelmi vonatkozásai is izgalmasak.
Az erődöt körülvevő területet a szerb kormány 2011-ben kiemelt turisztikai övezetté nyilvánította a Derdap nemzeti parkon belül. A Szerb Köztársaság a vár rekonstrukciójára - a "Kulturális útvonal - erődök a Dunán" elnevezésű nemzetközi projekt keretében - 2011-ben 6,5 millió euró, 2016-ban pedig további 2,1 millió euró összegű támogatást nyert el az Európai Uniótól.
A munkálatok 2014-ben kezdődtek meg. Ennek részeként az 1930-as években épített, a váron keresztül haladó közutat két - egy 152m és egy 700m hosszú - alagútba terelték, amelynek az építése 2 évig tartott. A várnak már 2017-ben is 65 ezer, ezen belül 20 ezer külföldi látogatója volt. Ez magával vonzotta a dunai hajókikötő, éttermek és szálláshelyek fejlesztését is.
A vár felújítása során kézzel megmunkált helyi követ és hagyományos anyagokat használtak. Galambóc várát jelenlegi formájában végül 2019 áprilisában adták át a nagyközönségnek.
A Duna a térségben, a várhoz viszonylag közel a legkeskenyebb, mindössze 370 méter. A szerb és román önkormányzatok 2023 augusztusában írtak alá egy megállapodást, amely a romániai Coronini várost a szerb Golubac városával összekötő híd megépítéséről szól.
|
Fotógaléria - Szerbia a Duna mentén: Végszendrő (Smederevo) - Galambóc (Golubac) - Vaskapu szoros (Djerdap) - Lepenski Vir - Diana erőd - Traianus hídja
|
