RESIDENCE SELVATELLINO (CASOLE D'ELSA)
2006-os szállásunk megtalálása nem volt egyszerű. Akkor még sem Vaze, sem útvonaltervező Google Maps nem volt, így az autó GPS-ére bíztuk magunkat. Ez azt eredményezte, hogy a végső 14 km-et a szállásunkig 2 óra alatt tettük meg. Ellenben az útvonal gyönyörű volt. A Residence Selvatellino-t Casole d'Elsában keresstük, pedig nem ott, csak ahhoz közel van. Szerencsére a környék ide-oda kanyargó útjain észrevettünk egy táblát, amit követve csakhamar a Colle di V'Elsa-ból Grosetto felé menő 541 sz. útra értünk. Erről egy IP kút után, Radicondoli-Mensano felé jobbra letérve, kb. 3 km-t kell mennünk. Itt egy földúton jobbra néhány 100m-re található szálláshelyünk, egy bájos kis völgyecskében, napraforgó mezők közepén. (Ma már az útvonal megtalálása kevéssé sem probléma, ha van egy okos telefonunk, de azért meghagytam ezt a leírást.)
A Selvatelino klasszikus toszkán, vidéki agrotorizmo. 1986-ban újították fel szálláshely céljára. Kb. 10, hangulatos, 1-2 szintes villát és apartmant alakítottak ki benne. Mellette pici tó, teljesen világvége feeling.
Mi egy kb. 80 m2-es apartmanban laktunk. 2 háló, 2 fürdő, nappali, konyha, hatalmas étkező. Itt zajlott a teljes 8 fős társadalmi élet. Belülről rusztikus, hangulatos boltíves kialakítással, de itt-ott a '80-as évek hangulata is felsejlett. A takarítás eléggé mediterrán, így egy laza fürdő-wc fertőtlenítés és takarítás után birtokba vettük a házat. Szerintem ezért az összegért (1200 eur/hét, ha valaki ott venné ki helyben), lehetne tisztább, a fürdő korszerűbb és az ágyak kényelmesebbek. Látszik rajtuk a kor, olyan vidéki nagyszülős feelingje van. De mindez bőven az elfogadhatón belül marad, sőt teljesen jó, hiszen végül is nem all-inclusive 5 csillagba jöttünk és nem is akartunk sokat itt időzni. (Az azóta eltelt időben már több részét felújították, a Tripadvisoron 2021-ben 4 csillagos átlag értékelése volt. Van közötük, aki szintén felrója a takarítást, de a kb. 16 euro/fő több mint kedvező ajánlat a régióban.)
Megérkezésünk után gyermekeink természetesen csobbannak medencében, mi este 6 körül a Colle di V'Elsaban lévő COOP-ba mentünk vásárolni. Fontos információ, hogy szombat este is 20.30-ig van nyitva, de vasárnap zárva. Korrekt, szupermarket jellegű, jó ellátással, reális árakon. Kiváló zöldség, gyümölcs, hal, hús, sajt és felvágott választékkal, de engem inkább a borok kötöttek le, ami szintén teljesen vállalható volt, ha azelső ismeretséget akarjuk kötni Toszkána boraival.
Vacsorára Caprese salátát rittyentünk, bivaly tejből készült ízes, krémes, zamatos mozzarellából (Mozzarella di Buffala), a boltban kimért pestóval, paradicsommal, bazsalikommal. Ezek után minden itthoni mozzarella csak plasztik-gumiszerű utánzat :-). Hozzá a közeli San Gimignano híres fehér szőlőjéből készült Vernaccia nevű borát kóstolgatjuk.
(A Vernaccia di San Gimignano a toszkán régió egyetlen DOCG (Denominazione di Origine Controllata e Garantita) státuszú fehér boros, mindössze kb. 780 hektárnyi apellációja 1993 óta. /Somlón kb. 600 hektár szőlő van/. Már 1966-ban is az elsőként kapta meg a hivatalos DOC (Denominazione di Origine Controllata) besorolást Olaszországban. Ez nem annyira a borok világrengető minőségének, mint a régió és szőlőfajta ősi voltának köszönhető.
A Vernaccia borszőlőt már 1276-ban említik San Gimignano-i feljegyzések, de Dante is megénekelte az Isteni színjátékban (1307-1321). Állítólag már IV. Márton pápa (1210/1220 körül-1285) is rajongott érte némi főtt angolna társaságában.
Olaszországban egyébként számos Vernaccia kezdőnevű fajta létezik (pl. V. di Oristano, V. Trentina, V. Bianca, V. di Pergola, V. Nera), amelyek hol egymás szinonimái, hol teljesen más fajok. Genetikai vizsgálatok alapján később kiderült, hogy a Vernaccia di San Gimignano azonos az Emilia Romagnában termesztett Bervedino és Liguria-i Piccabón fajtájával. De biztosan semmi köze a Szardínia szigeti V. di Oristano-hoz.
/Ha valahol találkozunk a Vernaccia Nera névvel, az nem a fajta vörös színmutációja, hanem teljesen más szőlő, mégpedig a Grenache szinonimája./
Az előírások megengedik, hogy kis mértékben (max. 10%) jellemzően Trebbiano Tosacano, néha Sauvignon Blanc és Riesling fajtákkal házasítsák. Fajtabora iskolázástól, terméskorlátozástól függően a könnyedtől, a nehéz, testes stílusig terjed. Kétségtelenül a túlérést elkerülő, magasabb savakkal bíró tételek igazán izgalmasak, amelyekben megjelenik a magas szilíciumdioxid tartalmú, kovás-homokköves talaj ásványossága. Aromáiban gyakran virágos, mézes, citrusos, lecsengésében enyhén kesernyés jegyeket ismerhetünk fel.
A riserva tételek a legjobb szőlőből készülnek és legalább egy évet kell eltölteniük a pincében rozsdamentes acéltartályban, vagy tölgyfahordóban, majd palackozás után 4 hónappal hozhatóak forgalomba.)
Ezután egy Rosso di Montalcino-val (2004, Castello Banfi, https://www.banfi.it/en/) folytatjuk kóstolásainkat.
(A Banfi birtokról ITT írok.)
A 2004-es évjárat kiemelkedő volt - sokan 5 csillagosnak tartják - amit tekintettel az 5 éves érlelési időre Brunelloban leghamarabb 2009-ben tesztelhettünk. Így 2006-ban a fiatalon és könnyebben iható rosso kategóriát tudtuk kóstolni ebből az évjáratból. Ez a tétel kifejezetten egy jó bikavérre emlékeztet: illatában piros gyümölcsök, ízében ez fűszerekkel keveredik, harmonikus, elegáns, jól iható bor, remek savszerkezettel. Rájövünk, hogy igen jó barátunk lesz ez a Sangiovese fajta.
(Update 2021: Azóta sok víz lefolyt az Arno-n és sok Sangiovese a torkunkon, ráadásul több bortúrán is voltam a régióban. Akit érdekel egy későbbi, szofisztikáltabb leírás a fajtáról és a kapcsolódó toszkán kategóriákról
ITT olvashat róla.)
A napot végül egy 2003-as Villa Antinori-val zártuk (14 eur). A bor alapvetően Sangiovese, amelybe néhány százaléknyi Cabernet Sauvignon, Merlot, Syrah, vagy akár Petit Verdot is kerülhet, évjárattól függően. Besorolása IGT, azaz toszkán tájbor, amelyet 1928 óta készítenek. No persze a kategória a házasításnak, illetve a több birtokról származó szőlőnek köszönhető és nem a minőségnek. Illatában cigánymeggy, amihez ízében fűszeresség és extrakt édesség társul. 2003 igen meleg év volt, ettől az alkohol sem gyenge, de nem lóg ki ebből a hihetetlenül hosszú és dögös tájborból ;-).
(Az Antinori birtokról ITT írok.)
MENSANO
Ittlétünk során többször is a közeli (3 km) Mensano-ba ugrottunk át vacsorázni.
A mindössze kb. 185 lakosú település egy picinyke gyöngyszem, amely sasfészekként ül az egykori Cassero erődnek helyet adó sziklákon.
Első írásos említése 972-ből, egy adásvételi dokumentumból származik (Nagy) Hugó (olaszul Ugo di Toscana) (950-1001) toszkánai őrgróffal összefüggésben. Az 1100-as években a volterrai püspökök birtoka volt, majd a volterrai kormányzat uralma alatt állt. A helyiek azonban 1227. október 15-én a Sienai Köztársaság fennhatóságát ismerték el.
1312-ben erődje sikerrel állt ellen VII. Henrik (1274-1313) német király, majd 1312-től német-római császár ostromának, amikor az hadjáratot indított a Firenze vezette császárellenes szövetséggel és Anjou Róbert nápolyi királlyal szemben. Siena sikertelen ostroma után a császár azonban megbetegedett és 1313. augusztus 24-én Siena közelében meghalt.
1397-ben a híres - hírhedt Condottieri (zsoldosvezér), Alberico da Barbiano csapatai az erődöt megrongálták.
A városka végül a Siena és Firenze közötti konfliktusban 1554. november 25-én behódolt a Medici csapatoknak és így a Toszkán Nagyhercegség részévé vált.
A csöppnyi város még a 2006-os augusztusi nyaralós időszakban is csendes, békés arcát mutatta.
Kedvenc éttermünk a rusztikus hangulatú Osteria El Borgo, amely a COVID előtt is működő és népszerű hely volt a helyiek körében is. A toszkán előétel válogatás itt is bejött. Folytatásként a vaddisznóragus tészta, a vaddisznó pörkölt és a grill húsok mindegyike kiváló, a mennyiség pedig kifogott rajtunk.
A vacsorához egy könnyed fehér Vernacciát követően, egy vöröset választottunk. Egy 2003-as Vino Nobile di Montepulciano D.O.C.G.
-t, a Poliziano borászattól. A nagy ámulatból ocsúdva azt kellett, hogy mondjam, hogy ettől a Toszkán éttermi viszonylatban alacsonynak számító 20 eurós árú bortól, minden magyar sztár borász kösse fel a gatyáját! Illatában boróka és szilvalekvár, erőteljes, de nem tolakodó bőrös-avaros komplexitással. Vastag bor, hatalmas testtel, de vibráló savszerkezettel. Érdeklődésemre a pincér srác elmondta, hogy ez az egyik kedvenc pincészete. Mindent megkóstol mielőtt az étlapra kerül, de ilyen áron ez az egyik legjobb, amit Montepulcianoból választhatunk. Ezt tanúsíthatom, tényleg zseniális!
(Hazaérve, mit ad Isten, ezt a tételt is megtaláltam a Decanter 50 biztos tippje között. Ez volt az első átütő találkozásom a Sangiovese fajtával. A fajta és a pincészet borai azóta is a kedvenceim közé tartoznak, immár 15 éve. Itt írtam róla:
Poliziano )
|
Fotógaléria: Selvatelino
|
