|
|
Az ország hihetetlenül gazdag történelmi és történelem előtti idők emlékeiben. Törökország Kis-Ázsiai részéről nem véletlenül mondják, hogy a civilizáció bölcsője.
Mi még a világ első városként a Mezopotámiai Ur városát tanultuk, de a kutatások ezt cáfolták. Konyától 50 km-re található Catal Hüyük (mások szerint: Catalhöyük) település közelében 1958-ban James Mellart régész egy a későbbiekben híressé vált leletre bukkant. Egy érdekes szerkezetű és kicsiny négyszögteles házakból álló városra, ahol 5-10 ezer ember élhetett. A házakba a tetőn keresztül lehetett bejutni, amihez hasonlót korábban csak a Pueblo Bonito-ból (Új-Mexiko, USA) ismertünk. A későbbi kutatások bizonyították, hogy a város kb. 9000 éves, és mint ilyen, az eddig ismert legrégibb település a földön. További információk:
A térség egyértelműen legmeghatározóbb birodalmi időszaka a Hettita Birodalom volt. Mivel nem vagyok történész, így tanulmányaimból korábban nem sokat tudtam ezen népről. Első találkozásom velük 2000-ben volt, amikor Egyiptomban járva olvastam a legfőbb riválisok egyikéről, a hettitákról. II. Ramszesz uralkodásának egyik legkritikusabb pontja volt az ún. kadesi (qadesi, qádesi, kádesi) csata ie. 1274-ben, ami gyakorlatilag döntetlen volt, de a fáraó is alig tudott elmenekülni. Uralkodására is rányomta a bélyegét, egészen addig, amíg békeszerződést nem kötött a Hettita uralkodóval ie. 1258-ban. Utólag tudtam meg, hogy a szerződés szövegének másolata található az ENSZ New Yorki épületében is, mint az első ismert nemzetközi békeszerződés! Lásd még:
Már akkor elgondolkodtatott, hogy kik azok a hettiták, akik az „ismert” világ urával, II. Ramszesszel békeszerződést kötnek.
És egyáltalán mekkora volt ez a birodalom, hogy határos volt Egyiptommal? Törökországi utazásom előtt vált ismertté előttem, hogy a hettiták történelme az országgal fonódik össze.
A hettiták indoeurópai népcsoport, akik az ie. 19. században bukkantak fel Anatóliában. Lovas nomád nép, amelynek ló és vas használata rendkívül fejlett volt. Ez és az első igazán fejlett törvénykezési rendszer tartotta össze a birodalmat és tette lehetővé terjeszkedésüket.
Legyőzték a szomszédos Mitanni Birodalmat (a Van tó környékéről származó hurrik országát), sőt Babilont is. Így lett a birodalom a mai Libanonig kiterjedően szomszédos Egyiptommal. Központja Hattusas (a mai Bogazkale, közel Ankarához). A romváros oroszlános (szfinxre emlékeztető) kapuja tagadhatatlan bizonyítéka az egyiptomi kapcsolatnak. A birodalom az egyiptomi békeszerződést követően a legstabilabb és legerősebbnek számított a régióban.
Nem teljesen ismert, hogy mégis miként esett áldozatul és hullott darabjaira igen rövid idő alatt a „tengeri népeknek” – azaz a trákok és frígek őseinek az ie. 12. században. Lásd még:
A birodalom maradványain aztán új királyságok jöttek létre, mint az Urartu Királyság, Frígia, Lydia és Lykia. Az ie. 6. században aztán egész Anatólia Perzsa uralom alá kerül Kyros (i.e.559-530) király hódításai nyomán. Birodalmát aztán I. Dareios szilárdította meg. Történelmi léptékkel ez sem tartott sokáig, mert Nagy Sándor i.e. 335-ben indított hadjáratában végleg legyőzte őket. Anatóliában beköszöntött a hellenisztikus kor.
Nagy Sándor halála után a térség városállamokra, királyságokra szakadt, mint például a Pergamoni, a Rodoszi, Bithynia, Kilikia és a Pontuszi királyság. A rómaiak i.e. 133-ban kezdték meg terjeszkedésüket, aminek a végén a Bizánci Birodalom megalakulása áll, amely az egyik legnagyobb hatást gyakorolta Kappadókia vidékére.
I.sz. 330-ban Constantinus a görög Byzantion helyén avatta fel a birodalom új fővárosát, Constantinopolist, amely 395-től - a Római Birodalom kettészakadásától - a Kelet-Római császárság fővárosa lett.
Ez az időszak számtalan nyomot hagyott a vidéken. A 7.-12. század között számtalan sziklába faragott kora keresztény szerzetesrend, közösség, és földalatti város jött létre. Csodálatos emlékek a sziklába faragott templomok, de néhol katedrálisok és bazilikák. Ezek egy része a képrombolás időszakából származik és csak geometriai formákkal díszített, míg a 10-11. században csodás freskókon örökítették meg a bibliai történeteket. A legtöbb képen a legősibb Krisztus ábrázolási formát láthatjuk, ahol Krisztust - mint Pantokrátort, azaz mint a világ uralkodóját - trónon ülve, királyi jelvényekkel ábrázolják. A bizánci és a görögkeleti egyházi művészet sűrűn alkalmazza azóta is.
A bizánci hatással párhuzamosan a X. századtól erősödött a szeldzsukok szerepe Anatóliában és Kappadókiában is. Szeldzsukok az oguz (úz) törzsszövetségbe tartozó törzsek egy csoportja, akik Szeldzsuk nevű vezérükkel az élen kiváltak a törzsszövetségből, és megindultak Kis-Ázsia
felé. 1055-ben elfoglalták Bagdadot, majd 1071. augusztus 26-án legyőzték IV. Romanos Diogenes bizánci császár csapatait a manzikerti csatában. Vezérük - Süleyman ibn Kutulmu - Iconiumban (a mai Konya) rendezte be fővárosát. A XII. században a szeldzsukok szilárd államot építettek ki Anatóliában. A szeldzsuk birodalom számos gyönyörű építészeti emléket hagyott a régióban. Gyengülését, majd bukását a mongol támadás eredményezte. 1243-ban, a Kösedag-i csatában szenvedtek vereséget, és lettek a mongolok adófizetői. II. Mesut 1308-ban bekövetkezett halála után a szeldzsuk állam önálló fejedelemségekre szakadt és nem tudott ellenállni a terjeszkedő Oszmán Birodalomnak, amely Törökország mai arcát formálta.
|
Kappadókia Fotógaléria |
