Ha Madeira minden arcát, és főleg az üdülőnegyedektől eltérő arcát meg akarjuk ismerni, induljunk el a sziget belseje felé. Mi több autós túrát tettünk, amit kisebb-nagyobb gyalogos kirándulással szakítottunk meg. A tél nem feltétlenül alkalmas, vagyis kiszámíthatatlanul alkalmas hegyi túrákra, de nyáron az esőre való felkészülés és szigorúan nem csúszós túracipő mellett vágjunk csak neki nyugodtan, akár egész napos túráknak is. Mi 1-5 órás könnyebb sétákra vállalkoztunk, illetve én egyedül vágtam neki a legmagasabb csúcsnak (lásd később).

A következőkben néhány útvonalat mutatok be, amelyek nekünk bejöttek.

Funchal - Camacha - Ribeiro Joao Goncalves - Poiso-hágó - Monte - Funchal:

Félnapos hegyi szerpentines kirándulás, idilli falvak, teraszok, erdők. A Poiso felé vezető fennsík rikítózöld, tőzegmohával fedett erdeiben kellemes piknikező helyek és túraútvonalak vannak. Amikor ott voltunk sejtelmes ködös idő fogadott, nekem nagyon tetszettek a fények, de a többiek nem voltak odáig a 6-8 fokos csípős időtől J. Az útvonal érinti kedvenc éttermünket a "Restaurante Casa de Abrigo do Poiso"-t.

Funchal - Ribeira Brava - Serra de Agua - Encumeada-hágó - Paúl da Serra fennsík - Rabacal (innen vagy vissza, vagy akár tovább a sziget nyugati, vagy északi partja felé):

1 napos kirándulás. Fontos, hogy Serra de Água után ne a modern alagúton keresztül menjünk Sao Vincente felé, hanem kövessük a hegyi utat az Encumeada-hágó (Boca da Encumeada) jelzést követve.

Útközben lenyűgöző zöld teraszos panoráma tárul elénk, az 1007 méteren lévő hágónál lévő kiépített kilátóról a sziget mindkét partjáig ellátni. Innen több kiránduló útvonal is indul. Továbbmenve az út feltekereg a felhők felé a Paúl da Serra fennsíkra. Nyáron a fennsíkot zöld szőnyegként borító páfrányok télen rozsdavörös szőnyeget alkotva lehullajtják leveleiket, nyomasztó látvány. A gyerekek szerint Mordor földje.

Ezen az úton érjük el Madeira leghíresebb kiránduló helyét Rabacal-t. 2-3 órás kiránduló útvonal a sűrű dzsungelen keresztül a Risco-vízesésig és a 25 forrásig (25 fontes). Lenyűgöző túra lehet, de mi kihagyni kényszerültünk. Egyrészt a meredeken kanyargó 2-3 km-es utat lezárták, és nem lehet lemenni a parkolóig. Magyarul külön 2-2 km-es túra fel-le közlekedni a műúton a kiinduló (egyébként nem működő) turistaházig. Kis tanácstalanság után kiderült; egy mikrobusz 3 eurós árért szállítja fel-le a csalódott és nem hős vándorokat. Persze voltak hősök sokan, akik az utat választották. Mi azonban a leereszkedő nyirkos felhőben, egy didergő, lassan 6. hónapban lévő kismamával inkább tovább autóztunk Porto Moniz felé azzal, hogy ide nyáriasabb időben visszajövünk.

Funchal - Monte - Poiso hágó - Ribeiro Frio - Pico Arieiro és vissza, vagy tovább a Pico Ruivo-ra:

Túrázó kedvünktől függően fél - egy napos kirándulás. Ez is érinti kedvenc éttermünket.

A Poiso-hágó után balra indul egy út a sziget második legmagasabb csúcsa, az 1818 m magas Pico Arieiro felé. Tulajdonképpen ez nem túra, hiszen végig autóval mehetünk, kivéve az utolsó néhány száz méteres, minden megerőltetéstől mentes kiépített szakaszt. A látvány pazar, főleg naplemente előtt érkezve, de arra ügyeljünk, hogy a lebukó nap még átvilágítson a hegygerincen. Minket metsző hideg szél és 6 fok fogadott, minden ruhánkra szükség volt, de a csúcsot jelző kőhöz így is csak a fiammal másztam fel.

Rajtunk kívül senki nem járt arra, holott innen indul az egyik legkomolyabb és legszebb túra a sziget tetejének számító Pico Ruivo felé. A túra 6-7 óra, és szigorún csak megfelelő erőnlét esetén ajánlott. A felszerelés közé az alagutak miatt zseblámpa is tartozik. Túracipő kötelező! Az útvonal egy része meredek hegygerincen, korlátoktól és védelemtől mentes részekkel is tarkított. Ettől függetlenül nyári időben csapatosan sokan nekivágnak, vissza viszont senki nem tér. No nem valami tragédia, mint inkább amiatt, hogy állítólag olyan kemény, hogy kevés embernek van ereje visszaindulni a kiindulóponthoz. Így az út túl végén vagy szervezett buszok, vagy előre odarendelt taxi várja a vándort, hogy Santana felé kerülve visszavigye valamely üdülővárosba.

Az időjárásra tekintettel sem vágtunk volna neki, de állapotunkban egyébként sem volt cél, így mi ezt most kihagytuk. A csúcsot azonban mindenkinek ajánlom.

(A Pico Ruivo-ra való feljutást később írom le.)

Ribeiro Frio önállóan is látogatásra érdemes hely. A "hideg patak" mellett egy pisztráng tenyészetet, kis botanikus kertet és leírások által remeknek mondott azonos nevű éttermet találunk. Itt állítólag nagyon jó a frissen füstölt pisztráng. Az út bal oldalán (ha háttal állunk a déli partnak), a parkolók után egy kanyarban, balra indul az 1 órás, kényelmes séta-kirándulás a "Balcoes" nevű sziklacsúcshoz és kilátóhoz. Mi itt is elkaptunk egy felhőt, így az orrunkig sem láttunk, nemhogy a fenséges belső madeirai hegyek panorámáját J.

Komolyabb túraútvonalat találhatunk az út jobb oldalán, a kis zuhogótól induló Levada do Furado mentén, akár a Portela-hágóig (10 km, 4 óra).

Fotógaléria: Hegyek-völgyek