PENEDES BORVIDÉK: a mediterrán borászat ősi, de újjászülető szíve
(2012-2025)
Ha saját hasonlatomban Priorat a katalán Somló, akkor Penedes talán az ország egyik legsokoldalúbb, ugyanakkor legfélreértettebb borvidéke. Egy olyan régió, amely sokáig csak a cavak-ról volt ismert, miközben csendes borai - vörösek, fehérek egyaránt - alig kaptak figyelmet. Ez a helyzet azonban az elmúlt két évtizedben gyökeresen megváltozott. Penedes ma már nem csupán a spanyol pezsgő hazája, hanem a biodinamikus gazdálkodás, a fajtamentés, és a helyi terroir-t kifejező borászat egyik izgalmas laboratóriuma.
A borvidék hivatalosan 1960-ban kapta meg a DO besorolást, de szőlőt már jóval korábban is termesztettek itt, több ezer éve.
A Penedes borvidék ma hivatalosan mintegy 66 települést foglal magába, és ezáltal Katalónia egyik legnagyobb kiterjedésű, történelmileg is kiemelkedő jelentőségű bortermő területe. A régió közigazgatási és kulturális központja Vilafranca del Penedes, amely nemcsak a borászati tanács, hanem számos neves termelő otthona is. A teljes borvidéki zóna körülbelül 26.000 hektárnyi területet fed le, amelyből 2024-re nagyjából 17-18 ezer hektár maradt ténylegesen beültetve szőlővel. Ez a csökkenés részben a gazdasági és urbanizációs nyomás, részben a piac átrendeződése - például a cava-gyártók kiválása - miatt következett be.
Ez az ország egyik legnagyobb eredetvédelmi körzete, amely azonban minősége és stílusbeli sokfélesége miatt nehezen kezelhető homogénként.
A geológiai adottságok is rendkívül változatosak. Az északi területeket mészkő és agyag uralja, a középső síkságon lösz, homok és vályog dominál, míg délen, Garraf térségében a karsztosodott mészkőfennsík és a tenger közelsége alakítja ki az egyedi mikroklímát. A magasság 200 és 800 méter között változik, ami lehetőséget ad arra, hogy egyazon borvidéken belül kiváló pezsgő-alapborokat és strukturált, hosszú érlelésre alkalmas vöröseket is készítsenek. Nem véletlen, hogy egyes termelők a saját birtokaikon belül is "mini appellációkat" határoznak meg.
A történet kezdete: rómaiak, vízigótok, mórok és szerzetesek
Penedes története mélyen gyökerezik a mediterrán civilizációk történetében. Bár időnként felmerülnek elméletek a föníciaiak jelenlétéről, valós, dokumentált régészeti bizonyíték jelenleg csak a római időszakból áll rendelkezésre. A rómaiak i.e. 2.-1. században vetették meg a szőlőművelés alapjait a régióban, és az itt készített borokat amphorákban egészen Gallia és Észak-Afrika kikötőiig exportálták. Ez volt a klasszikus Penedes első virágkora.
A Nyugatrómai Birodalom bukása után, a 5. századtól kezdődően Katalónia területén a vizigótok vették át az uralmat, és bár a római közigazgatási struktúra széthullott, a mezőgazdaság - benne a szőlőművelés - nem szűnt meg, inkább átalakult. A szőlőtermesztés és a borkészítés a római időszak hatalmas, kereskedelmi méretű termelését követően visszaszorult, és csak a helyi szükségletek kielégítését szolgálta. A bor továbbra is fontos szerepet játszott a társadalomban, de elsősorban egyházi központokban, püspökségeken és kisebb földbirtokokon készült, főként liturgikus célokra. A korábbi amforás export megszűnt, a borkultúra helyi, zártabb formát öltött.
A 8. század elején az arab és berber seregek (a mórok) Katalóniát is elérték, és rövid időre, alig egy évszázadra megszállták a régió egy részét, köztük Barcelonát és Tarragona vidékét. Bár az iszlám vallás tiltja az alkohol fogyasztását, a megszállás idején a szőlőművelés, mint mezőgazdasági tevékenység nem szűnt meg teljesen. Ugyanakkor a nyilvános borkészítés és fogyasztás visszaszorult, különösen a városokban és a közigazgatási központokban. A falvakban és hegyi közösségekben azonban tovább élhettek a római és vizigót hagyományok.
A mórok (pontosabban az iszlám arab és berber seregek) 711-ben lépték át a Gibraltári-szorost, és néhány év alatt szinte egész Hispániát elfoglalták. Katalónia területére kb. 714-718 között jutottak el, többek között Lérida (Lleida), Tarragona, Barcelona és környéke is ideiglenesen iszlám fennhatóság alá került. Az iszlám uralom azonban csak rövid ideig tartott.
801-ben Nagy Károly fia, I. Lajos frank herceg csapatai visszafoglalták Barcelonát, ezzel megkezdődött a keresztény uralom helyreállítása és a "Marca Hispanica", azaz a spanyol határvidék kiépítése. A keresztények gyors előretörésének köszönhetően Katalónia legnagyobb része már a 9. században megszabadult a móroktól, tehát alig kb. 80?90 évig tartott itt az iszlám uralom. A kolostorok - különösen a 9. századtól alapított bencés és később karthauzi rendek - ismét kulcsszerepet játszottak a szőlőtelepítésben és a borkultúra újraélesztésében. A középkorban számos kisparcellás, dombtetőre ültetett szőlőültetvény jelent meg, amit gyakran még kőfalakkal is körülvettek a vadállatok és a szél ellen. Ezek az ősi parcellák adnak otthon a "vinyes velles", öreg tőkés területeknek 60-100 éves tőkék formájában.
A középkor folyamán a bor egyre inkább ismét kereskedelmi termékké vált, különösen a tengerparti kikötővárosok - például Barcelona - fejlődésének köszönhetően. Mindez előkészítette a reneszánsz és kora újkor pezsgő boréletét, amelyből a későbbi cava és a modern katalán borászat is kinőtt.
A cava és a modernizáció kettős öröksége
A 19. század végén a filoxéra itt is pusztított, de talán kevésbé végzetesen, mint más spanyol régiókban. Ekkor jelent meg egy új ital, amely a francia Champagne mintájára született meg: a később cava. A pezsgőgyártás központja Sant Sadurní d'Anoia lett,
erről azonban
ITT részletesebben írok.
A cava a 20. században a spanyol borkivitel egyik zászlóshajójává vált, miközben ezzel párhuzamosan megjelent egy iparosodott, mennyiségre fókuszáló szemlélet is, ami a minőségi borászat és a régi, borkészítésre alkalmas fajták háttérbe szorulását okozta. Az egységes DO Cava rendszer nem tett különbséget a helyben termesztett szőlő és az ország más tájairól beszerzett alapanyag között, így a Penedes-i minőségi termelők közül sokan ezt igazságtalannak érezték. És innen indul a forradalom: Corpinnat és a függetlenedés.
(Amelyről szintén a
Cava-ról szóló fejezetben írok.)
Fajtakísérletek és identitáskeresés
Penedes fajtaszerkezete sokáig a nemzetközi trendeket követte: Sauvignon Blanc, Cabernet Sauvignon, Chardonnay, stb. - ezek mind jelen voltak és vannak ma is. Ugyanakkor az 2010-es évek óta egyre több borászat fordult vissza az őshonos fajtákhoz, nem csak pezsgőkészítés okán: Xarel?lo, Macabeu, Parellada, Sumoll vagy akár ritka Forcada. Különösen a Xarel?lo és a Macabeo vált az utóbbi években a borvidék zászlóvivő fajtájává: kiváló savszerkezete, ásványos karaktere, és hosszú érlelhetősége miatt ma már nemcsak pezsgők alapboraként, hanem komoly csendes fehérborok főszereplőjeként is ünneplik.
(Lásd még a
szőlőfajta leírásomban.)
Penedes mára nemcsak geológiai és klimatikus sokszínűségére, hanem kulturális és gazdasági öntudatára is egyre büszkébb. A biodinamikus művelés, az amfórás vagy tojás alakú cement tartályos érlelés, a hordómentes borászkodás, vagy épp - az általam egyébként nem kedvelt - nulla kénes borkészítés mind - mind megfér egymás mellett. A terrori szemlélet egyre erőteljesebb, amelynek az élén egyébként gyakran a legsikeresebb Cava készítők szaktudása és gazdasági ereje áll.
Eredetmegjelölések és apellációk: Penedes mozaikja
A Penedes ma már nem egységes tömbként, hanem finomra hangolt alzónák és egyedi mikroklímák hálózataként értelmezendő. A hivatalos DO Penedes eredetmegjelölés továbbra is a legnagyobb ernyő, amely alá a csendes borok esnek - legyenek azok fehérek, vörösek vagy rozék.
A régió történelmileg három nagy altérségre bontható, amelyek azonban nem önálló borvidékként értelmezhetőek:
- Alt Penedes: a legbelső, legmagasabban fekvő hegyvidéki területek, amelyet alacsonyabb volumenek és magas minőség jellemez. Főként fehér szőlőkkel foglalkoznak, itt találhatók a legrégebbi és legkomolyabb dűlők.
- Baix (alsó) Penedes: alacsonyabban fekvő területek a tengerhez közelebb eső, melegebb zónában, főleg vörösboros karakterrel.
- Penedes Central: az előző kettő között helyezkedik el a legnagyobb altérség, amely sokféle talajjal és klimatikus hatással bír. Innen származik a régió bortermelésnek a zöme.
Az utóbbi időben megkülönböztetik az ún. Garraf-hegység térségét, amely ugyan földrajzilag ebbe a "központi Penedes" zónába esik, de sajátos karaktere miatt egyre inkább külön régióként kezelik, különösen a terroir-centrikus borászok körében. A (Massís del Garraf) mészkőből és dolomitból áll, karsztosodott felszínnel, sziklás, kevés talajjal renelkező hegység. Ez teljesen más, mint a központi Penedes többi része, ahol lösz, agyag és vályog dominál. Ráadásul a Garraf hegység széláramlásai hűtik a tőkéket, ahol pl. különösen jól érzi magát a Xarel?lo, amely ásványos, sós, feszes karaktert mutat.
Penedesben azonban számos kisebb, specializált apelláció és újonnan létrejött eredetvédelmi kategória is működik, amelyek célja, hogy a termőhely kifejezőerejét pontosabban kommunikálják. Ezek nem láthatóak át mindig egyszerűen, de röviden bemutatom őket:
1. DO Penedes
A klasszikus és legnagyobb kiterjedésű eredetvédelmi körzet, amely lefedi az egész történelmi Penedes-t. Itt mindenféle bortípus készül, a könnyed fehérektől a testes vörösökig. Az utóbbi években a DO egyre erőteljesebben támogatja az őshonos fajták visszatelepítését (Sumoll, Xarello, Forcada, Malvasia de Sitges), valamint a fenntartható, ökológiai borászatokat.
2. Classic Penedes
Ez a 2014-ben létrehozott, a DO Penedes keretein belül működő alcímke kizárólag pezsgőkre vonatkozik - és szinte teljesen lefedi a cava-ból kivált termelők által követett szigorúbb szabályokat. Csak organikus művelésből származó szőlő használható, kizárólag a régió területéről. Minimum 15 hónapos palackos érlelés szükséges, és kötelező a degorzsálás dátumának feltüntetése a címkén. Ez a rendszer sokban hasonlít a Corpinnat szövetség kritériumaira, ám a kettő párhuzamosan fut: az egyik egy hivatalos DO alá tartozik, a másik független védjegy.
3. Corpinnat (mint független minőségi kollektíva):
Bár technikailag nem DO, hanem egy önkéntes védjegy és szövetség, a Corpinnat ma már megkerülhetetlen szereplő a Penedes pezsgővilágában.
Lásd
ITT.)
4. Vi de Mas, a "dűlős borok rendszere"
Ez a kategória a Penedes új önmeghatározásának része. A Vi de Mas megjelölés azokra a borokra vonatkozik, amelyek jól dokumentált, történelmi birtokról származnak. A "mas" a katalán nyelvben a paraszti kúriát, nagyobb tanyát vagy családi földbirtokot jelenti. Ez tulajdonképpen a francia "cru" rendszer katalán megfelelője kíván lenni, de egyelőre kevés borász használja aktívan. A cél: visszanyúlni a középkori földhasználat dokumentumaiban szereplő eredeti dűlőnevekhez, és ezáltal még konkrétabb terroir-üzenetet közvetíteni.
5. Espiells és Torrelavit körzetei (helyi szintű, nem hivatalos dűlőbesorolás)
Bár nem hivatalos apellációk, a Penedes szívében elhelyezkedő Espiells (pl. a híres Juvé y Camps hazája) és Torrelavit körzetei már szinte önálló borvidékként élnek a szakértők fejében. A pezsgő- és csendesbor-készítésre egyaránt alkalmas, meszes, jól szellőző talajokkal rendelkező zónák ezek, ahol különösen a Xarello és a Pinot Noir érzi magát jól.
6. DO Cava
Bár a DO Cava nem kizárólag Penedes-hez tartozik - hiszen, ahogy
ITT írom kiterjed Valencia, Extremadura és más területekre is - de az eredeti és legkomolyabb része még mindig Penedesben található. A Penedes-en belüli cava-zónákat ma már külön megjelöléssel is ellátják (pl. "Cava de Paraje Calificado", "Alta Cava de Guarda"), de a legprogresszívebb termelők inkább kiváltak ebből a rendszerből.
Aki ma Penedes-ben prémium pezsgőt keres, az egyre inkább a Classic Penedes vagy a Corpinnat felé fordul.
|
Fotógaléria: Katalán Cava és bortúra - 2012
|
|
Fotógaléria: Katalán Cava túra - 2025
|
