COSTERS DEL SEGRE D.O.
A 2012-es katalóniai utazásunk záróállomása egy igazán különleges és kevesek által ismert borvidék volt: Costers del Segre. Ez a Lleida provincia területén elhelyezkedő, szokatlanul széttagolt eredetvédelmi körzet (DO) egyszerre őrzi Katalónia belső, kontinentális arcát és a modern borászat úttörő szellemét. A vidék neve - szó szerint a "Segre folyó partjai" - már önmagában utal a földrajzi szétszórtságra: nem egy összefüggő borvidékről van szó, hanem több különálló terület laza szövetségéről, amelyek együtt alkotják a DO Costers del Segre borvidéket.
A hivatalos eredetvédelem 1988-ban született meg, eredetileg négy egységgel: Artesa, Valls de Riucorb, Garrigues és Raimat. Később, 1998-ban újabb alrégiók csatlakoztak, mint Pallars Jussa és Segria, így a borvidék mozaikszerű szerkezete még inkább kiteljesedett. Az egységes szabályozás mögött tehát jelentős földrajzi és klimatikus sokszínűség húzódik meg, amit a Pireneusok előhegysége, a központi síkságok, valamint a tengerszinttől számított 250-1000 méteres szintkülönbségek is erősítenek.
Klimatikusan Costers del Segre egyértelműen kontinentális: forró, száraz nyarak, hideg telek, kevés csapadék jellemzi. A kivételt az északi alrégiók jelentik, ahol a Pireneusok közelsége hűvösebb mikroklímát hoz létre, ami különösen alkalmas az illatos fehér fajták számára. A talajszerkezet jellemzően meszes, gyenge tápanyagtartalmú, sok helyen agyagos, vagy akár magas sótartalmú is lehet, különösen az elszigeteltebb fennsíkokon – ez a kihívás azonban a borok koncentráltságának és karakterének egyik forrása.
A szőlőfajták palettája jól tükrözi a borvidék kettősségét: a hagyomány és a kísérletezés egyaránt jelen van. A fehérek közül a klasszikus katalán trió, Macabeo és Parellada stabilan jelen van, de a hűvösebb északi zónákban már Rajnai Rizling és Sauvignon Blanc is egyre gyakrabban feltűnik. Vörösborok terén a skála igen széles: a helyi karaktert képviseli a Garnacha, a Tempranillo (itt Ull de Llebre néven), és a kevésbé ismert, de egyre népszerűbb Trepat is. A nemzetközi fajták - Cabernet Sauvignon, Merlot, Syrah, Pinot Noir - különösen a magasabb fekvésű, hűvösebb területeken adnak meglepően elegáns tételeket, miközben a szárazságra kevésbé érzékeny Monastrell a melegebb déli részeken találja meg az otthonát.
Érdekesség, hogy bár a borvidék alapvetően csendes borairól ismert, a keleti részeken cava-készítés is folyik - elsősorban Macabeo és Chardonnay alapból, de egyes pincekísérletekben Xarello és Parellada is előfordul. Ez utóbbi talán kevésbé köztudott, hiszen a cava-készítés kapcsán elsősorban Penedes jut eszünkbe, de Costers del Segre pezsgői meglepően feszes, friss és ásványos karakterűek tudnak lenni, különösen a magasabb területekről.
Costers del Segre tehát nem csupán egy földrajzi gyűjtőnév, hanem egyfajta identitáskereső borvidék, amely - bár későn kapcsolódott be a katalán borreneszánsz vérkeringésébe - ma már egyre inkább kilép az árnyékból. Egyes pincészetek, mint a történelmi jelentőségű Raimat, már évtizedek óta foglalkoznak ökológiai műveléssel, míg kisebb, új generációs borászatok a magas fekvésű dűlők potenciálját kutatják. A borvidéknek van egyfajta száraz, puritán szépsége, amely tökéletesen visszaköszön a boraiban is: egyszerre visszafogottak, de koncentráltak, és minden kortyban ott van a föld, és a nap is.
|
Fotógaléria: Katalán Cava és bortúra - 2012
|
