2006.01.31., 4.nap: Vinales
Igen gyenge reggelit kapunk, de senkit sem érdekel igazán. Az étterem teraszról elénk táruló csodálatos, reggeli ködben úszó völgytől elakad a lélegzetünk is. S mit ad Isten, eközben egy fiatal magyar párral találkozunk (Anett és Péter), és velük együtt reggeliztünk.
Beszélgetés közben kiderül, hogy estére mindenkinek összeállt fejben a tegnapi "szivaros merénylet" :-). Szinte biztosak vagyunk benne, hogy előre meg volt szervezve a lerobbant autó és mikor megállatunk pisilni egy kútnál, akkor szólt oda telefonon Pedro barátunk a haverjának, hogy keveredjen már az út mellé, mint a telep vezetője. Több, mint gyanús ugyanis, hogy bár szervizbe indultunk mindössze 15 km-re, de ez később fel sem merült. Sőt közel 80 km-t autóztunk együtt. Ezzel együtt is jó poén volt és jól sült el az egész, nem bántuk meg ezt a kis magán dohány túrát. Könnyen lehet, hogy ha ők nincsenek, nem is megyünk be egy ültetvényre sem.
Délelőtt kirándulást tettünk a falu északi végén, az út bal oldalán található évszázados kertbe, (El Jardin de Caridad), amit csekély adományért (2cuc) az idős nővérek örömmel megmutatnak. Otthoni cserepes növényeink itt méteres kiszerelésben élnek, az orchideák, broméliák szinte gyomok. A séta végén gyümölcstálat is kapunk (ananász, narancs, friss kókusz, guava). Közben az egyik ottani hölgy mellénk somfordálva egy "privát" vacsorát ajánl estére. Tekintettel a szálloda éttermének minőségére - "inkább egy újabb zugfőzde" jeligére - elfogadjuk, sőt Péteréknek is foglalunk.
Ezután egy félnapos túra következett a völgyben. Találkoztunk Anettel és Péterrel, akik kalandosan bérelt, minimum 20 éves bicikliken szenvednek a hegyoldalban. Megszervezzük velük az esti vacsorát. Útközben a "Cueva de San Miguel" barlangban berendezett koktélbárban kötünk ki, amelyet állítólag szökött rabszolgák használtak és vájtak tovább. A 150m-es járaton keresztül egy elzárt völgybe érünk, ahol szabadtéri éttermet rendeztek be "autentikus" hangulatban. Feledhető törzsi zene, de isteni faszénen sült csirke, móros rizzsel, salátával 35 cuc-ért 4 főre.
Tovább utazva felfedezzük az első helyi gyümölcsös bódét az út mentén. Sikerült egy fél méteres padka melletti lyukba esnünk, de az autó egész jól bírta, megúsztuk. Az izgalmat frissen lékelt király kókusszal, 5cm-es "banán-koncentrátumokkal" és friss ananásszal csillapítjuk 6cuc-ért. (KVV!) Este fotós sétára indulunk a barátságos és kedves hangulatú faluban.
Este 8-ra - Anettel és Péterrel kiegészítve - hatan préselődünk be az autóba és megyünk a vacsora találkahelyre. Mivel olvastam, hogy mindig kivilágított helyen parkoljunk, így sikerült a helyi rendőrőrs előtt megállnom. A rendőrök egyből elzavartak, s mivel nem annyira vagyunk szabályosak, gyorsan eltűntünk, mielőtt a közegnek is leesik hányan vagyunk. Vacsorakísérőnk mindezt rémülten nézte a bezárt templom elől. Kicsivel később észrevétlenül elhaladt mellettünk és szólt, hogy a rendőrök miatt feltűnés nélkül kövesük. Viccnek tűnik, pedig halálosan komoly volt.
Három házon és kerten mentünk át a helyi lakók között, amit nem mindenhol mertünk volna, de itt biztonságban éreztük magunkat. Bár Zoli többször megjegyezte, hogy szerinte a mi májunkat fogják eladni szervkereskedőknek :-). Végül egy világoskékre festett, ablaktalan, de tiszta és koloniál bútorokkal berendezetett istállóba (fészerbe?) értünk. Gyönyörűen meg volt terítve a (Tanú c. film után szabadon) "fekete lobster vágós" vacsihoz. A szomszédok miatt csendes beszélgetést kértek tőlünk, de a lebukást elkerülendő inkább a környék összes TV-je bömbölt, csak ne hallatsszon az idegen beszéd. A menü több, mint tökéletes volt: a szokásos languszta, garnéla, sült hal, saláták, sült csirke, mojito. Maradt is bőven. (80cuc 6 főre).
Vacsoránkat a "Dezsőnek meg kell halnia" jelmondattal idéztük, csak itt Dezső egy lobster ;-).
Vinalesről az összbenyomásunk kiváló. El tudjuk képzelni, akár nyaralási céllal gyerekekkel is. Kirándulni, sportolni, pihenni, saját medencével, de szerveznek a közeli tengerparthoz is fürdő és légzőpipás búvár túrákat is. A közeli Playa Maria La Gorda természetvédelmi terület, eldugott, csöndes paradicsomi partokkal, távol a tömeg turizmustól, kiváló zátonyokkal és merülő helyekkel.
