KUBA: Összbenyomás és gyakorlati tanácsok
Aki 2 hét, stabil 35 fokos, esőmentes all inclusive láblógatásra vágyik, az ne ide jöjjön! Ezért a pénzért a karibi térségben Mexikó, Dominika, vagy a föld másik oldalán egy last minute maldív, thai, mauritius-i nyaralás stb. jobb választás lehet. Az emberekből itt hiányzik az Afrikában érezhető "nagyfehérember" feeling, de a távol-keleti, kedvesen mosolygó, elnéző, buddhista alapú udvariasság is. A kubaiak többsége - bár kedves és a maga módján segítőkész - a gyarmatosító fehérember magabiztosságával rendelkezik, aminek része a "manana" (majd holnap) hozzáállás, amin a szocializmus "nem az enyém, nem az én dolgom" mentalitása tovább ront. Tapasztalatunk szerint mindig az ment a leglassabban és problémásabban, ha nagy állami szervezetekkel (hotelek, autóbérlés, reptér) álltunk szemben. A gyorsító borravaló hasznos dolog. Ha viszont az állami rendszeren kívül és olyat kértünk, ami egyébként nem dolga, boldogan segített.
Kubában nincsenek (vagyis 2006-ban nem voltak) tökéletes szolgáltatások és európai szemel mért luxus szállók. Nincsenek évezredes kultúrák, piramisok, letűnt civilizációk építészeti emlékei. Ebből a szempontból Egyiptom, Törökország, Thaiföld, Sri Lanka, India stb. nagyobb kaland.
Majdnem minden hónapban ki lehet fogni esős-felhős napokat (február - március között a legalacsonyabb valószínűséggel).
Miért menjünk akkor mégis Kubába?
Kuba közel 500 éves gyarmati történelemmel, Amerika sokáig legfontosabb és leggazdagabb kikötőivel rendelkező országa. A leggazdagabb spanyol gyarmatosítók innen igázták le Dél-Amerika számos országát. Hatalmas vagyonok keletkeztek itt a hódításokból, a dohányból, rumból, cukorból, majd az amerikai szesztilalom idején a csempészetből. Ez nyomot, mégpedig lenyűgöző koloniális építészeti nyomot hagyott a városokban. A 20. század első fele, az amerikai behatás, a karibi luxus paradicsom érzetét és infrastruktúráját teremtette meg. Ez így együtt lenyűgöző, de ehhez azonban erősen el kell vonatkoztatnunk az elhanyagoltságtól, a nemtörődömségtől és pénztelenségtől.
Eközben Kuba természeti adottságai, nemzeti parkjai és tengerpartjai gyönyörűek. Az orchideák és broméliákban gazdag dzsungel veszélytelen, egyetlen komoly ragadozó, mérges pók, vagy kígyó sincs. Nyugodtan túrázhatunk, éppen mászhatunk sziklát, vagy merülhetünk a korallzátonyoknál.
Bérelhetünk autót és elindulhatunk, mert a rendszerből adódóan rend és biztonság van.
És ott van a zene, a tánc. Első perctől megfog, látható, hallható a latin lüktetése. Láttunk öreg nénit, aki a botjával araszolt a téren, majd amikor elkezdte a zenekar, ritmusra csoszogott tovább, fülígérő szájjal.
Kuba időutazás. Nem csak koloniál városai, vagy az utakon rohangáló (inkább szerelés alatt álló) 50 éves amerikai autócsodák, hanem politikai rendszere miatt is. A Szovjetunió és az USA játékszereként, a rendszer - minden történelmi szükségszerűsége és politikai hadszíntere ellenére - láthatóan nem működik. Egy magyar embernek, akinek emléke van erről, különösen érdekes keveréke ez a történelemnek, a természeti és politikai egzotikumnak.
Kubát látni kell és talán mondhatom, hogy így is látni kellett! Hogy láthatjuk-e másképpen majd... ?
2020 Update:
Megpróbáltam utána nézni, hogy 16 év alatt mi változott az országban. Szomorúan tapasztaltam, hogy lényegesen kevesebb, mint vártam. A leglényegesebb, hogy az USA-ból érkező turisták száma jelentősen növelte az idegenforgalmat, amit azonban a COVID súlyosan visszavetett. A 2011-es Raúl Castro féle reformok kaput nyitottak a magánszféra erősödése, a magán és külföldi cégek alapítása, az ingatlanok magáncélú adásvétele előtt. Ezzel együtt sem halad ez úgy, mint kellene. A legjobb adalék, hogy 2006-os ottlétünk során a havi átlag kereset kb. 15 USD volt, ami 2020-ra csak 30-ra növekedett.
Az ország aktuális állapotáról nagyon jó összefoglaló a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, 2020-as "Piaci útmutató a Kubai Köztársaságról" c. kiadványa. Ebből idézek:
"A politika szerepe jelentős a gazdaság szabályozásában. Kuba legfontosabb gazdaságpolitikai célja egy fenntartható és fejlődő szocialista nemzetgazdaság építése, a politikai és gazdasági szuverenitás megőrzésével.
...
Az elmúlt évek moderált növekedése ellenére Kuba nehéz időszakon megy keresztül, melyet az amerikai embargó újbóli megerősödése, valamint a 2020-as koronavírus-járvány csak súlyosbít. Raúl Castro 2011-ben jelentős gazdasági-társadalmi reformokat vezetett be az országban. Ugyanakkor számos probléma következtében a kubai gazdaság továbbra is lassan növekszik. A gazdasági gondok között megemlítendő, hogy csökkenek az állami bevételek, folyamatos a devizahiány, a várt mértéktől elmaradnak a külföldi tőkebefektetések, és a magánszféra gazdasági súlya sem megfelelő mértékű.
A külkereskedelem továbbra is állami monopólium, bürokratikus import engedélyezéssel. Központi devizagazdálkodás van, hosszú fizetési határidőkkel. A kormányzati fókuszban az idegenforgalom, a gyógyszeripar és az energiatermelés szerepel. A jövőbeli húzóágazatok lehetnek az élelmiszeripar, az alternatív energiák és a telekommunikáció.
Kubában napjainkig fennmaradt a kettős pénzrendszer. Ez óriási problémát okoz a kubai gazdaságban, mesterségesen túlértékeli a hazai pénzt, illetve elriasztja a külföldi befektetőket. A nemzeti valuta a kubai peso, amit CUP-ként jelölnek. Létezik a konvertibilis kubai peso is, aminek rövidítése a CUC, árfolyamát az USD-hoz rögzítették: 1 CUC = 1 USD. Egy konvertibilis peso 26 kubai pesot ér, azaz 1 CUC = 26 CUP.
A jelenlegi, 2020-as nehéz helyzet háttere összetett: egyrészt a már meglévő, egyre súlyosbodó gazdasági és pénzügyi válság, másrészt a határ lezárása a koronavírus-járvány következtében. A kubai kormány elismerte, hogy a gazdasági válság súlyosbodni fog a járvány utáni időszakban és a leküzdésére az ún. "különleges időszak" intézkedéseit veszik elő, elsősorban a takarékoskodást. A turizmus drasztikus visszaesésével Kuba nehéz helyzetbe került, a CEPAL 3,7%-os gazdasági visszaesést jósol a szigetországnak. A nemzetközi áruszállítás leállása, ill. megdrágulása akadályozza a kubai exporttermékek szállítását. A devizatartalékok növelése érdekében csökkentenék az importot és növelnék a kubai termékek arányát az élelmiszerek között, minél inkább átállva az önellátásra a hazai élelmiszertermelésben.
Az elmúlt évek javulását követően az országban újra óriási az áruhiány, az áremelkedések állandóak, sorok kígyóznak a boltok előtt. Az államtól kapott havi élelmiszerjegyekre vásárolható termékek nem tartanak ki egész hónapban, ezért a kubaiaknak a drága ?maszek? boltokban kell az élelmiszereket beszerezniük.
Kubában a turizmus már 2019. második félévében visszaesés mutatott, 2020 januárjában ez 20%-os volt az előző évi adathoz képest, ehhez adódott még hozzá a járvány miatti teljes kiesés. Emiatt a privát szféra munkahelyeinek 20%-a, több mint 136 ezer munkahely szűnt meg a szigetországban. Számukra a kormány felkínálta a lehetőséget, hogy visszatérjenek az állami szektorba dolgozni: a mezőgazdaságba, az állattenyésztésbe, valamint az élelmiszer-feldolgozói és -szállítói ágazatokba. A privát szféra munkahelyeinek megszűnésével Kuba jelentős mértékű adóbevételektől esik el a KKV-k részéről, ill. még tovább nő és telítődik az állami foglalkoztatás. A kubai Nemzeti Statisztikai és Információs Hivatal (ONEI) szerint 2018-ban a munkanélküliség 1,6%-os volt. A havi átlagfizetés az állami szférában 2018-ban 777 CUP, ami 29,8 USD-nek felel meg, ez a 2020. májusi 1 USD = 321 HUF árfolyamon átszámolva 9.565 forintos havi átlagkereset!
Kuba szigetén az idegenforgalom a 90-es években kezdett fellendülni, mára pedig az egyik fő bevételi forrássá vált. A turizmus az elmúlt években jelentős növekedést mutatott. Az ONEI adatai szerint 2016-ban 3,5 millió, míg 2017-ben már 4,111 millió külföldi látogatott el Kubába. 2018-ban 4,143 millió turista érkezett a szigetországba, közülük 1,1 millióan kanadaiak, 637 ezren pedig USA-beliek voltak. Az Európai Unióból a legtöbben Németországból (208 ezer), az Egyesült Királyságból (189 ezer), Olaszországból (177 ezer) és Spanyolországból (167 ezer) érkeztek. A Trump-adminisztráció szigorításai miatt azonban az észak-amerikai beutazók száma csökken 2019-től. A kubaiak is egyre többet utaznak, 2018-ban 1,65 millió kubai lépett be Kubába, ebből 600 ezer volt a külföldön élők száma.
A szigetországban rendszeresen pusztít hurrikán, tornádó, trópusi vihar. Az elmúlt évtized legnagyobb természeti csapása 2017 szeptemberében következett be, amikor az Irma névre keresztelt hurrikán végigsöpört a szigeten és a halálos áldozatokon túl súlyos anyagi károkat okozott az épületekben és a mezőgazdaságban is. Ezek az óriási természeti katasztrófák jelentős mértékben hátráltatják az ország gazdasági fejlődését.?
...
"Az Európai Unió 2008-ban feloldotta Kuba-ellenes kereskedelmi korlátozásait, így az európai országok újra meg tudták kezdeni gazdasági és kereskedelmi kapcsolataik fejlesztését a karibi szigetországgal.
Az USA 2015 májusában törölte Kubát a terrorizmust támogató országok listájáról. 2015. július 1-jén Obama elnök bejelentette, hogy megállapodás született a két ország között a nagykövetségek újranyitásáról, és ezt követően a két ország helyreállította a diplomáciai kapcsolatokat. 2015. augusztus 14-én John Kerry amerikai külügyminiszter jelenlétében ünnepélyesen újranyitották az 54 éve bezárt amerikai nagykövetséget Havannában. 2016 márciusában Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke hivatalos látogatást tett Kubában.
Az enyhülési folyamat azonban lassan haladt előre, majd Trump elnök hivatalba lépésével megtorpant, így a Kuba ellen bevezetett gazdasági embargót az USA a mai napig fenntartja.
2018. április 19-én Miguel Díaz-Canelt, a kubai államtanács korábbi első alelnökét választották meg a karibi ország állam- és kormányfőjének Havannában, aki a 86 éves Raúl Castrót váltotta az állam élén. A hatalom megosztását követően Raúl Castro a Kubai Kommunista Párt főtitkára maradt, 2019 októberétől az új államfő Miguel Díaz-Canel Bermudez, 2019 december végétől az új kormányfő Manuel Marrero Cruz. A 2019-es Alkotmány szerint Kuba elnöke államfő és egyben a Kubai Forradalmi Fegyveres Erők vezetője is."
(forrás: Piaci útmutató a Kubai Köztársaságról, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, 2020)
(https://mkik.hu/download/207/kubai-koeztarsasag)
Próbáltam friss útleírásokból tájékozódni, hogy vajon a magán utazó mit érez a változásból 2019-ben? Itt is azt látom, hogy drasztikus változásokat nem, kivéve, hogy a növekvő turizmus miatt a szolgáltatásokat drágábban próbálják eladni. Amit a minőség növekedése nem követ azonos arányban. Erről ajánlom ezt az interjút elolvasni:
(https://miferfiak.hu/az-ido-fogsagaban-kuba/)
Gyakorlati tanácsok
Mi a legfontosabb Kubában?
A türelem!! Szerintünk azért élnek sokáig - (ahhoz képest, hogy az ország gyógyszer ellátottsága, gazdasága és egészségügyi rendszere milyen, feltűnően magas, közel 80 év a várható átlagos élettartam) - mert miattad sem izgulnak. Te se izgulj!
Minden fontos programpontnál (csomag megérkezés, repülés, autóbérlés) tartalékidővel számolj!
Utak, sebesség:
Pesti kátyúk mellett nem probléma. A pályán 100-140 km/h is lehet, de azért figyelni kell! A fő utakon 80-100 km/h. A Pinal de Rio -Santa Clara 460 km. megtehető 6 óra alatt pályán. Más utakon azért 60 km. átlaggal tervezzünk. Hegyi utakon (pl. Santa Clara - Trinidad) 30 km/óra az átlag.
Pénz, bank, bankkártya:
A két fizető eszköz mindent drágít, mert külföldinek minden cuc-ért és legalább 1 cucért van. Ez gyakran 20-25 szeres árkülönbség. (pl. a 1 fagyi helyieknek 12 Ft, cuc-ért 250Ft volt átszámítva 2006-ban.). Kártyával vagy nem tudtunk fizetni, vagy 11% goverment tax mindenhol. Euroval csak a reptéren tudtunk fizetni, mindent át kell váltani. Automaták is felszámítják a 11% sarcot, de jellemzően nem működnek. Az USD-t átváltási díj sújtja, a többi valuta váltásával nincs gond. Nekünk a svájci frank árfolyama tűnt a legjobbnak.
(2020 Update: Fontos tudni, hogy a dollárt (USD) továbbra is nagyon rosszul váltják, ezért elsősorban továbbra is Euro-t vigyünk! Pénzt csak bankokban és hivatalos pénzváltókban ajánlott váltani, az utcai pénzváltás veszélyes és tiltott. A szigetországban még mindig csak korlátozottan lehet bankkártyával fizetni vagy arról készpénzt felvenni. A kubai bankautomaták csak a VISA kártyát fogadják el!)
Étel, ital:
A langusztát ne hagyjuk ki, zseniális, de egyébként együk, ami van. Ne enni menjünk ide. Havannában egy jobb étteremben, vagy egy eldugott magán "casa particularban" is 20 cuc/fő-vel számolhatunk, igaz ez rákot jelent és általában sok egy főre. Vidéken ez pont a fele. Csirke, malac, marha ételek 4-8 cuc körül voltak. Igazi utcai koszosban nem voltunk, állítólag az jelentősen olcsóbb. Nagyobb benzinkutaknál tűrhető pizza (1-1,7 cuc), "utasellátós" sajtos-sonkás szendvics (0,8cuc) kapható. A helyi piacokon nagyon olcsó a gyümölcs.
A koktélok jó árban vannak 2-2,5 cuc az átlag, legdrágábban 4-ért ittunk. Számítsunk rá, hogy a rumot nem sajnálják, nem amatőr limonádé kedvelőknek való :-).
Borok csak a jobb éttermekben és szállodákban kaphatóak. A helyiek felejthetőek, de kiváló argentin és chilei borok vannak. (10-15 cuc).
Taxi:
A taxi olcsó, de Havannában csak bekapcsolt órával és hivatalos autóval menjük, vagy alkudjunk meg előre. Egy öreg autós városnézés kb. 1 óra, 20-25 cuc volt 2006-ban.
Gyógyszer, higiénia:
Alapvetően nincs. Legyen nálunk láz- és fájdalom csillapító, antibiotikum, napégés elleni szer, sebfertőtlenítő (Betadin), hasmenés elleni szer (Smecta). A szállodák tisztaságával nem volt gond, de ha utazunk fertőtlenítő kendő hasznos lehet (pl. Bradoman).
Ha valakinek friss információja van, amit szeretne megosztani, kérem írjon az info(kukac)miri.hu címre és örömmel frissítem a tudnivalókat!
2010. február (Update 2020 december)
Kárpáti Péter
