2006.02.03., 7.nap: Cienfuegos, Trinidad
Az "all inclusive" turista feelingből reggelre lett elegünk :-). Zoli úgy döntött pihen egy napot, mi hárman viszont nem bírunk megülni a fenekünkön, ismét belecsapunk a lecsóba. Közben kiderült, hogy Zolinak egy fontos ügyben mailt kell írnia, így még dolgoztunk 11-ig (méreg drága Internet kártya vásárlás /15 cuc/30 perc/, majd nem egyszerű mail fiók nyitás, nyilatkozat küldés).
Utána a közeli (90 km) Cienfuegosba mentünk. Az utazás kb. 1,5 óra a tűrhető minőségű úton, viszont egy-egy szakaszon sok volt a kátyú, ami figyelmet igényel! Útközben felveszünk 2 stoppost, akik útcélunk felé tartanak. Az én 80-100-as tempóm és maga az autó is szokatlan lehet, mert ránézésre halálfélelemben és kapaszkodva merednek végig a sebességmérőre :-).
A 140 ezer lakosú város az azonos nevű öbölben található, amelyet Kolumbusz fedezett fel második útján 1494-ben. Magát a várost csak 1819-ben alapították és később (1830) nevezték el Jose Cienfuegos tábornokról.
A város és környéke jelentős francia hatás alatt állt, ugyanis amikor Napóleon eladta Louisana-t az USA-nak, sok francia telepes átköltözött ide. A település életében ma is fontos a cukor export, de van itt hajógyár, halászat, cementgyár is. Szerencsére ebből és a 140 ezer lakosból sem sokat észlelünk. Leszámítva a feltűnően nagy a ki- és bejövő stoppos forgalmat.
A város legfőbb látnivalója a központban lévő José Marti Park, Kuba egyetlen diadalívével, amit a Spanyolországtól való függetlenség emlékére emeltek.
Jelentősen távolabb parkolunk, ami utólag nem rossz, mert igen jókat sétálunk a viccesen számozott utcákon, a 64. és 56. Avenue között. Szép, nyugodt hangulatú és barátságos város. Emberibb, mint Havanna és nyoma sincs turistának. Állítólag a francia behatás látható az épületeken, de rikító, nagyon színes változatban. A kapuk lenyűgözők, és nagyon sok jó állapotú amerikai autó fotózható.
A J. Marti Park körüli épületek is gyönyörűek, többségében felújítottak (Tomas Terry színház, Szeplőtlen Fogantatás-székesegyház, Kormánypalota). A park egyik sarkán természetesen hatalmas Che plakát vonzza tekintetünket.
Mivel igen meleg van és meg is éheztünk, a téren keresünk éttermet. Hangulatos helyekre akadtunk, ideális egy-egy jéghideg mojitóhoz. Viszont nincs kenyér, így szendvics nélkül maradtunk. Tervezzük, hogy lemegyünk a vízparti arisztokrata negyedhez, de Zoliért aggódva küldünk egy sms-t, hogy akar-e velünk jönni Trinidadba? Akart, így - bár 1 napot is el lehetne tölteni itt - mi 4 óra után visszaindultunk.
Aki erre jár, annak ajánlom, hogy aludjon meg itt és innen menjen Trinidad felé.
|
Fotógaléria: Cienfuegos
Trinidadtól a lemenő napban, gyönyörű régi autókat fotózva búcsúzunk és megisszuk az utolsó itteni koktélokat. Az egyik hangulatos bárba betérve csak helyiek vannak. Kérés nélkül kapunk egy üveg fehér rumot. Ezen ugyan meglepődöm, de mindenki más asztalán is ez van. Úgy látszik ez a dózis? Ezután kisvártatva az egyik fiatal srác felpattan és körbe kínálja a bent levőket, bennünket is beleértve. Hamarosan más is követi a példáját, így végül mi is szétlocsoljuk az üvegünket. A rendszer lényegéből adódik, hogy összeségében minden asztal megissza a maga üveg rumját, csak némi körforgalom után :-).
Közben munkatársaim a vietnámi új évet ünnepelve buliznak otthon és felhívtak egy köszöntőre. Az egészségükre ittam egy mojitót!
A szállodában az "all.incl." vacsora már második alkalommal is unalmas, de találunk egy tuti fokhagymás malacsültet a reform-konyha jegyében. Este 10-re megfeküdtünk, amiben nem csak a fárasztó nap, hanem az időeltolódás is benne van... a rum és a koktélok mellett ;-).
|
Fotógaléria: Trinidad - Cienfuegos
