| 
| | Az all.incl. turista feelingből reggelre lett elegem :-) Zoli úgy döntött pihen egy napot, mi hárman viszont nem bírunk megülni a fenekünkön, ismét belecsapunk a lecsóba. Közben kiderült, hogy Zolinak egy fontos ügyben levelet kell írnia, így még dolgoztunk 11-ig (méreg drága Internet kártya vásárlás - 15 cuc/30 perc - majd nem egyszerű mail fiók nyitás, nyilatkozat küldés). Utána a közeli (90 km) Cienfuegosba mentünk. Kb. 1,5 óra az út . Egész jó, egy-egy szakaszon viszont sok a kátyú, figyelmet igényel! Útközben felveszünk 2 stoppost, akik úticélunk felé tartanak. Az én 80-100-as tempóm és maga az autó is szokatlan lehet, mert szerintem halálfélelemben merednek végig a sebességmérőre J. A 140 ezer lakosú város az azonos nevű öbölben található, amelyet Kolumbusz fedezett fel 2. útján 1494-ben. Magát a várost csak 1819-ben alapítják és később (1830) nevezik el Jose Cienfuegos tábornokról. A város és környéke jelentős francia hatás alatt állt, ugyanis amikor Napóleon eladja Louisana-t az USA-nak, sok francia telepes érkezik ide. A város életében ma is fontos a cukor export, de van itt hajógyár, halászat, cementgyár is. Szerencsére ebből és a 140 ezer lakosból sem sokat észlelünk. Leszámítva a feltűnően nagy ki és bejövő stoppos forgalmat.
A város legfőbb látnivalója a központban lévő José Marti Park, Kuba egyetlen diadalívével, amit a Spanyolországtól való függetlenség emlékére emeltek. Jelentősen távolabb parkolunk, ami utólag nem rossz, mert igen jókat sétálunk a viccesen számozott utcákon, a 64. és 56. Av. között.
Szép, nyugodt hangulatú és barátságos város. Emberibb, mint Havanna és nyoma sincs turistának. Állítólag a francia behatás látható az épületeken, de rikító, nagyon színes változatban. A kapuk lenyűgözők, és nagyon sok jó állapotú amerikai autó fotózható.
A J. Marti Park körüli épületek is gyönyörűek, többségében felújítottak (Tomas Terry színház, Szeplőtlen Fogantatás-székesehegyáz, Kormánypalota). A park egyik sarkán természetesen hatalmas Che plakát vonzza tekintetünket. Mivel igen meleg van és meg is éheztünk, a téren keresünk éttermet. Hangulatos helyekre akadtunk, ideális egy-egy jéghideg mojitóhoz. Viszont nincs kenyér, így szendvics nélkül maradtunk.
Tervezzük, hogy lemegyünk a vízparti arisztokrata negyedhez, de Zoliért aggódva küldünk egy sms-t, hogy akar-e velünk jönni Trinidadba? Akart, így bár 1 napot is el lehetne tölteni itt, mi 4 óra után visszaindulunk.
Aki erre jár, annak ajánlom, hogy aludjon meg itt és innen menjen Trinidad felé. | |
